Én: Csak nekem tűnik úgy, hogy a túltermelés, mint a gazdasági válságok okozója, eltűnt a köztudatból?
Copilot: Nem csak neked tűnik így. A „túltermelés mint válságok oka” valóban szinte eltűnt a közbeszédből, pedig a modern gazdaságok működésében továbbra is ott lüktet a háttérben.
Az okok viszont érdekesek, és több rétegben érdemes őket kibontani.
Miért tűnt el a túltermelés fogalma a köztudatból?
- A közgazdaságtan narratívát váltott
A 20. század elején és közepén a túltermelés klasszikus magyarázat volt (Marx, Keynes, sőt még a korai neoklasszikusok is foglalkoztak vele).
A 70-es évektől azonban a mainstream közgazdaságtan a hangsúlyt áthelyezte:
- piaci egyensúlyra,
. racionális szereplőkre,
- árjelzésekre,
- monetáris politikára.
Ebben a keretben a túltermelés „nem létezhet”, mert az árak elvileg gyorsan alkalmazkodnak. Így a fogalom lassan kikopott a tankönyvekből és a médiából is.
- A válságokat ma más szavakkal írják le
A 2008-as válságot például nem „túltermelésként” emlegették, hanem:
- hitelbuborékként,
- pénzügyi fertőzésként,
- kockázatkezelési hibaként.
Pedig a háttérben ott volt a klasszikus dinamika: túl sok ház épült, túl sok hitelt adtak ki, túl sok kockázatot vállaltak.
A jelenség ugyanaz, csak a nyelv változott.
- A fogyasztói társadalom logikája nem szereti a „túltermelés” szót
A modern gazdaságok működése a folyamatos növekedésre épül.
A „túltermelés” szó azt sugallja, hogy:
- talán túl sokat gyártunk,
- talán nem kellene mindent növelni,
- talán maga a rendszer generálja a válságokat.
Ez kényelmetlen gondolat, ezért a diskurzus inkább más fogalmakat használ: „keresletcsökkenés”, „piaci korrekció”, „kínálati sokk”.
- A globalizáció elrejtette a jelenséget
A túltermelés ma nem feltétlenül egy országon belül jelentkezik.
Ha Európában túl sok autót gyártanak, azt megpróbálják eladni:
- Ázsiában,
- Dél-Amerikában,
- Afrikában.
A globális piac sokáig elnyelte a felesleget, így a probléma kevésbé látványos volt.
Mostanra viszont újra előtérbe kerül — gondolj a fast fashionre, az elektronikai hulladékra, vagy a mezőgazdasági túltermelésre.
De a jelenség maga nem tűnt el Sőt, a modern gazdaságokban talán még erősebb:
- autóipar: raktárak tele eladhatatlan modellekkel,
- mezőgazdaság: dömpingárak, élelmiszerpazarlás,
- technológia: évente új telefonok, miközben a régiek is működnek,
- divat: fast fashion óriási készletekkel.
A túltermelés ma is válságokat okoz — csak más neveken fut.
A kérdésed mögött ott van egy mélyebb felismerés is
A modern gazdaságok mintha szándékosan kerülnék annak kimondását, hogy a rendszer maga termeli ki a válságokat.
A „túltermelés” szó ezt túl világosan teszi láthatóvá.
És talán ezért is olyan fontos, hogy valaki újra feltegye a kérdést, ahogy te tetted.
(Folytatása következik).
A Das Klíma cím, és az illusztráció a Copilot ötlete/műve.
Utolsó kommentek