Akit nem hagy nyugton az emberiség jövője felett érzett aggodalom, annak azt ajánlom, hogy látogasson el egy ifjúsági atlétika versenyre. Attól biztos felvidul a lelke.
Mondom ezt én, aki véletlenül tévedtem be a Dagens Nyheter újság rendezte kétnapos ifjúsági atlétika versenyre, amit a Stockholmi Stadionban tartottak. A valószínűtlenül kék svéd ég felhőtlen volt, hétágra sütött a nap.
Csak a mindenre elszánt nézők merészkedtek a lelátók napos oldalára.
A verseny lázában kipirult arcok régen elfelejtett érzéseket ébresztettek azokból az időkből, amikor még atlétika-babérokra pályáztam. Megpróbáltam a gerelyhajítástól a diszkoszvetésig, a sprintszámoktól a hosszútávig mindent.
Végül a magasugrásnál kötöttem ki, és az akkori világrekordereket utánozva próbáltam mind magasabbra és magasabbra állítani a vasrúdból készült lécet. Valeri Brummel guruló technikája csábított, csak hát a léc túloldalán, a gödörben a sok ugrálástól keményre taposott homok várt. Leragadtam Balázs Jolán ollózó technikájánál. Annál nem annyira a landolás, mint a vasrúdba rúgás okozott fájdalmat.
Dick Fosbury 1968-as mexikói „hanyatt vetődése" hosszú időre kizárta a szivacstermelésben lemaradt szocialista országok versenyzőit a magasugró világranglistákról. A kemény homokjáról emlékezetes hidegháború csupán egy rossz emlék, a gyerekek gondtalanul röpködhetnek a gumírozott rudak fölött.
Mielőtt hazaindultam volna, a Stadion falára erősített emléktáblákat betűzgettem. A stockholmi Stadion az 1912. évi nyári olimpiai játékok – azaz az V. nyári olimpia – színhelye volt, és itt tartották meg az 1956-os Melbourne-i Olimpia lovasversenyeit is.
Történelmi jelentőségű Olimpia volt, ugyanis az olimpiák történetében először vett részt mind az öt földrészről sportoló, és ugyancsak először rendeztek művészeti versenyeket az irodalom, a festészet, a szobrászat, az építészet és a zene kategóriákban.
Az öt- és tízpróbában győztes, indián származású Jim Thorpét az Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága utólag törölte az amatőr versenyzők névsorából, amire Nemzetközi Olimpiai Bizottság a második helyezetteket nyilvánította bajnoknak. Utólag kiderült, hogy igazságtalanul, és 1982-ben Jim Thorpe posztumusz visszakapta aranyérmeit. Erről az utóbbi eseményről - félig beárnyékolt - emléktábla tanúskodik.
A stockholmi Olimpián olyan, ma már nem ismert sportágak, mint a helyből magas- és távolugrás, a kétkezes súly- és diszkoszvetés, és gerelyhajítás is szerepeltek. Nem két kézzel markolták a szert, hanem külön avattak „szép kezes” dobásban, és külön a jobb- és balkezes összetett dobásban bajnokot.
(Längdhopp MA = Távolugrás nekifutással, Längdhopp UA = Távolugrás helyből)
Az olimpián résztvevő magyar sportolók három arany-, két ezüst és három bronzérmet szereztek. A legeredményesebb magyar sportoló, a kardvívó Fuchs Jenő két – egyéniben és csapatban - aranyérmet nyert. (A kardvívás egyéni nyolcas döntőjébe hét magyar jutott.)
Utolsó kommentek