Az Atlanti-óceán vizében élő királyrákok azoknak a kamcsatkai óriás tarisznyarákoknak (Paralithodes camtchatica) a leszármazottai, melyeket Sztálin parancsára telepítettek a Csendes Óceánból az Északi Jeges-tengerbe, pontosabban a Barents-tengerbe.
Valószínű, hogy Sztálinnak nem a rák színe, hanem az íze tetszett meg. Ezért rendelte el az 1930-as években a “vörösök” deportálását a Vlagyivosztok melletti vizekből. A terv megvalósítására csupán a halála után, 1960-ban fogtak hozzá, amikor egy Jurij Orlov nevezetű ember kalandos körülmények között kilenc nőstényrákot és négy hímrákot vitt Murmanszkba. Ezt követően 1961 és 1969 között összesen 2000 nőstényt és 1000 hímet, valamint 10 000 apró növendéket telepítettek át.

A masírozó Sztálin-rákok jelenleg a norvég Lofoten-szigeteknél tartanak. Úgy tűnik, hogy a vörös hadsereg Gibraltárig meg sem áll. Környezetvédő szervezetek attól tartanak, hogy a vörösök kiszorítják az őslakosságot – amint erre bőven akad példa.

A kifejlett Sztálin-rák súlya meghaladhatja a tíz kilót. Az üzletekbe csupán a csontos lába érkezik, melý két méter hosszúra is megnőhet. A lábat az ízületeknél elvágják, kitolják belőle a bélszín filéhez hasonló, rózsaszín izmot, és csipesszel kihuzigálják belőle az inakat és a lapos csontokat.

A királyrák "érme" ínyencfalat. Elkészítése egyszerű: az izomhurkát karikákra vágják, olajban kisütik, és mangó-alma salsával és ikrával tálalják. Mások szerint fokhagymával, citromhéjjal, borssal és savanyított gyömbérrel ízesített párolt káposztával sem rossz.
Utolsó kommentek