Szállodánk Fujairah emirátus északi részén, az Indiai Óceán partján áll. A homokos parthoz közel halászbárka horgonyoz.
Árnyék fut végig a homokon. Béla érkezik, a daru.
Félig vízben lépkedve lesi a habzó hullámokat.
A nedves homokban kihúzott karónyomra emlékeztető lyukak sorakoznak. Lefekszem az egyik mellé. Az üreg szélén ízelt lábak jelennek meg. Kis idő múlva kibújik a lábak homokszínű tulajdonosa. Akkora, mint a tenyerem. Szemei kocsányon merednek rám. Mozdulatlanul nézzük egymást.
Pár perc szemezés után úgy véli, hogy szabad a légtér, kikecmeredik, és lábujjhegyen oldalazva elindul a víz felé. Óvatlan mozdulatomra fürgén visszapergeti a filmet.
Barátunkat szellemráknak vagy homoki futóráknak hívják. Nevét a villámgyors eltűnésnek és a mimikrinek köszönheti.
Szindbád fölébredt, szertartásosan köpködi a vizet.
Béla jóllakott. Megyek én is reggelizni.
Utolsó kommentek