Az 1991 óta létező IgNobel díjjal azokat a kutatókat jutalmazzák, akik eredményeikkel és műveikkel előbb nevetésre, utána pedig gondolkodásra ösztönöznek.
Hány csoportképet kell készíteni ahhoz, hogy biztosak legyünk abban, hogy senki sem hunyorít a képen? (Ideális megvilágításban, húsznál kevesebb "résztvevő" esetében a létszámot hárommal elosztva megkapjuk a választ.) Mi sülhet ki az élő és a döglött zengőlegyek gyűjtéséből. Többek között erre kapott választ az, aki meghallgatta a 2016-os év biológiai és irodalmi IgNobel-díjazottak előadását.
Marc Abrahams, az IgNobel díj alapítója.
Fredrik Sjöberg gyerekkora óta legyeket gyűjtött. 2004-ben azzal fordult a kiadójához, hogy Flugfällan – Légycsapda - címmel könyvet írna a zengőlegyekről.
"A zengőlegyek egy helyben lebegő, darázsra és dongóra egyaránt hasonlító vacakok. Csalók, megpróbálják másnak mutatni magukat. Mint ahogy az emberek is. Éppen ezért találtam alkalmas irodalmi eszköznek."
A könyv azóta trilógiává bővült, több nyelvre lefordították, csak a svédből 30 000 példány kelt el. A zengőlégy gyűjtemény pedig műtárggyá lépett elő. (Az előadás időpontjában a Velencei biennálén volt kiállítva.)
Utolsó kommentek