Futótűzként terjedt a hír, hogy Gábriel arkangyal elővette a harsonáját.
A hírre hosszan kígyózó sor kerekedett a kijárat előtt, amely fölött az ”Ép lélekhez ép test jár” felirat díszelgett.
- Mit osztanak? - kérdezte egy kóbor lélek.
- Reinkarnációt - felelték kórusban.
- Ha ez igaz, akkor előbb össze kell szednem magam - mondta az egykori szervdonor.
- Ha nem sikerül, akkor szívtelen lesz? - kajánkodott az ateista, akiről mindenki tudta, hogy protekcióval került a Mennyországba.
- Reggel óta állok itt - panaszolta egy elcsigázott lélek. - Nem tartanák a helyem?
- Menjen nyugodtan, majd én igazolom, hogy itt volt - mondta egy jótét lélek.
- Mekkora a valószínűsége annak, hogy ugyanoda születünk, és ugyanazok a szüleink - sóhajtott hangosat egy mélabús lélek.
- Kívánjak egyáltalán újraszületni, ha a következő élet újabb nehézségek elé állít? - töprengett egy árva lélek.
- Mire sorra kerülünk, az összes jó helyet betöltötték - mondta csüggedten egy megviselt lélek. - Már csak Kijevbe és Gázába lesz oda-vissza jegy.
- Ki tudja, mi vár még ránk? - tűnődött egy bölcs lélek. - Megvárom, amíg megnyitják a párhuzamos univerzumot.
Távolban vecsernyére kongattak. Az esti félhomályban lassan széledtek a szegény lelkek.
Utolsó kommentek