Félálomba szenderedve nézem esténként az EB-ét. Az álomkórt a kényelmes fotel és az utolsó percekre hagyott gólok mellett az „igazán nagyok” hiánya okozza.
A játékosokat jóformán csak a mezük hátára írt nevük alapján lehet megkülönböztetni. Nem is erőltetem magam, de a szegény riporter, ugyancsak meresztheti a szemét.
Hol vannak azok az idők amikor Beckenbauer adta a félpályás passzokat, Beckham csavarta a labdát, Ronaldinho ejtette kétségbe a védőket, Roger Milla fordult kapura, és Messi indult portyára?
Azokért a retinára égett pillanatokért érdemes volt ébren maradni.
Utolsó kommentek