A svéd hatóságok sárga brosúrájából minden háztartásnak jutott egy példány. A címlapján állig felfegyverkezett nő, aki társaival együtt gyerekeket véd. Az illusztrációból ítélve a szerzők a politikai korrektséget tartották a legfontosabbnak.
Utoljára 2018-ban kedveskedtek a lakosság megnyugtatását célzó útmutatóval. Akkor a természeti katasztrófáktól féltettek, ma a háborútól. Miként cselekedjünk, ha eljön a napja? Például légitámadáskor - légoltalmi óvóhely híján - árokban keressünk menedéket.
Mircsa jut eszembe, aki egyedül maradt állva, amikor a szadista őrmester váratlanul felüvöltött: ”Légitámadás!” Ilyenkor egy fa alá kell állni, de nyílt terepen csak a hasra vetődés maradt. Véletlenül vagy sem, éppen egy kiadós esőtől sáros mezőn voltunk.
Az őrmester Mircsához lépett, és az arcába üvöltötte:
- Mit csinálsz te szerencsétlen? Meg akarsz halni?
- A katonai szabályzat értelmében egy fa alatt kerestem menedéket - válaszolta Mircsa a legnagyobb nyugalommal.
- Hol látsz te itt fát? – Az őrmester arca vörösbe váltott.
- Hol lát maga repülőt? – válaszolta Mircsa.
Mircsa szerencséjére megjelent a parancsnok, és az őrmester elállt a további zaklatástól.
A hat évvel ezelőtti brosúrához képest újdonság az atombombáról szóló információ. ”Tanácsos óvóhelyen vagy pincében várni pár napot, hogy a sugárzás veszítsen az erejéből”.
- Emlékszik arra, amikor az amerikaiak atombombájával ijesztgettek minket? - kérdezte a román szomszédom, akivel hol románul, hol svédül szoktunk értekezni.
Bólintottam. A szeme felcsillant, és a „Jereváni rádiót” idézte:
Egy hallgatónk kérdezte: „Mi a teendő atomtámadás esetén?”
Mi válaszolunk: „Burkolózzunk fehér lepedőbe, és nyugodt léptekkel, pánikkeltés nélkül induljunk a temető felé.”
Nekem Robert Merle regénye, az 1972-ben megjelent Malevil jutott eszembe, melynek a cselekménye az atomháború után, a középkorba visszasüllyedt, képzelet szülte világban játszódik.
- "Vai de curul nostru" – mondta fejcsóválva.
Ebben maradtunk.
Utolsó kommentek