Az Oszlótól 180 kilométerre, keletre fekvő Vemorkból szerpentin vezet fel a túlsó hegyoldalra, az egykori Norsk Hydro vegyszergyár által megteremtett hagyományok és az ipari kultúra megőrzése céljából 1988-ban alapított múzeumhoz.
A közel száz méter mély szakadékon átívelő keskeny híd melletti kötélpályán akár át is lehet libegni a túloldalra.
A Rjukanfoss vízesés energiáját felhasználó vemorki vízerőmű akkoriban a világ legnagyobbja volt.
A "Francis" turbina
A központi épület a Norvég Munkások Múzeumának (Norwegian Industrial Workers Museum, Norwegian, norvégül Norsk Industriarbeidermuseum) ad otthont.
A generátorok párban működnek: a kicsi termeli az egyenáramot, amivel aztán a nagy generátor mágneseit táplálják.
Az impozáns méretű turbinák mellett álló német oldalkosaras motorbicikli nem kerüli el a látogatók figyelmét.
A Måna folyón emelt vízerőmű generátorai termelte áram fölöslegével 1911-1971 között itt működött a Norsk Hydro vegyszergyár. Eleinte az I. Világháborúban elpufogtatott puskaporhoz szükséges kálium nitrátot, később műtrágyát, és 1934-től kezdve, a világon elsőként - évi 12 tonna kapacitással - nehézvizet gyártottak.
A nehézvíz, deutérium oxid, D2O, csupán 10%-al "nehezebb" (pontosabb 11%-al sűrűbb) mint a „könnyű” víz.
Egy része elpárologhatott, mert ennyire azért nem "könnyű" a csapvíz.
Az atombomba gyártásához nélkülözhetetlen nehézvízből a németeknek öt tonnára lett volna szükségük. Erre sohasem került sor. Számos sikertelen kísérlet után a norvég ellenállók felrobbantották a német kézben levő gyárat, és a szövetségesek Kirk Douglasszal a főszerepben filmet forgathattak az eseményről.
Utolsó kommentek