- Vajon mit jelent a Málenkij robot? - kérdezte Kékszemű, mikor sokadszorra haladtunk el az emlékhely mellett.
- Oroszul van, málenkij kicsit, robot munkát jelent. Ezzel az indokolással hurcolták el a szovjetek által megszállt országokból a háború borzalmait átvészelt civileket.
- Te értesz oroszul is? – csodálkozott.
Középiskolás koromban oroszul tanultunk. Kötelező tantárgy volt egészen 1968-ig, az emlékezetes Varsói szerződésből való kiugrásig. A kutató munkához szükséges irodalmazásnak köszönhető, írni-olvasni azóta sem felejtettem el. Utólag visszagondolva számos probléma megoldásában segítettek a szovjet tudományos „zsurnálok”.
Az egyik nyári vakáció alatt a középhullámon skáláztam, amikor Moszkvára tévedt a rádiónk mutatója. A légköri zavarok miatt gyakran recsegő Kossuthhoz és az alig hallható Petőfihez képest az adónak kristálytiszta hangja volt. Ami meglepett, az a bemondó kiejtése volt. Újonnan szerzett tudásomat igyekeztem a tanév első óráján kamatoztatni. Vesztemre, ugyanis a tanárnő csúfolkodásnak vélte. Hiába erősködtem, hogy tessék elhinni, így beszélnek az oroszok, két lábbal rúgott ki az óráról.
Mondhatni, úgy jártam, mint Móricka, aki az időnként sípolásba, berregésbe, csipogásba fúló Szabad Európa Rádió nyelvtanfolyamán tanult angolul: „Áj em… BZZZZ… BBBBBZZZZ… e bój… ZRRRR…GRRRR”
Beatzenét a hatvanas években – mondhatni kizárólag - a Szabad Európa Rádió sugározott. Néha szerencsém volt, és a 25 méteres rövidhullámon „bejött” a BBC magyar adása. Emlékszem Mickey Grantra: „A Rolling Stones fiúk a kerítésen üldögélnek, konferálta. – Ahogy a hangjukból kiveszem, alighanem szögesdrót kerítésen.”
A rövidhullámú adók közül egyedül a Prágában élő olasz kommunisták "Oggi in Italia" adását nem zavarták, ahol a kötelező „Bandiera rossa/ Avanti popolo” és a Bella ciao mozgalmi dalok után következhetett Adriano Celentanoval az Azzuro, a Ragazzi Della Via Gluck, és La Coppia Più Bella Del Mondo…
A Kékszemű megérintette a vállam. Megérkeztünk.
Utolsó kommentek