A tenyésztett lazacnak unalmas élete van. Kivételt az a néhány ezer smolt képez, melyeket minden év áprilisában a stockholmi Királyi Palota tövében engednek a Mäleren-tó és a Balti-tenger közti sebes áramlatba. Mithogy engednek!? Öntenek, mint a krumplilevest.
A stockholmi ”születésű” lazacnak nincs könnyű dolga. A Palotát és az Operaház épületét még felismeri, de a teherautó nem áll a parton, hiába is keresné a ciszternából kinyúló csövet. Éppen ezért rövid tétovázás után tovább úszik, és a rendszeres időközökben nyíló-záródó zsilipen keresztül a Mälaren-tóban köt ki. Ott pedig még soha nem járt...
A vándorlásában megzavart lazac az Óváros partjai mellett megtorpan, és a fölös energiáját hatalmas ugrálásokkal vezeti le. (Egyes biológusok és zoológusok szerint a lazacok a parazitáktól próbálnak ilymódon szabadulni, lokálpatrióták szerint pedig a város szépségeiben gyönyörködnek.)
A látványos esemény hírére összesereglett horgászok heteken keresztül próbálták megakasztani az északi vizek ezüstjét. (1650 óta Stockholm vizeiben ingyenes a horgászat.) Mind hiába. A lazac ugyanis nem eszik a vándorútja során. Az édesvízben elsorvad a gyomra. Ha enne, akkor könnyebben lehetne horogra akasztani.
Ahogy teltek a napok, úgy apadtak a horgászremények. Mert nem könnyű olyan halra horgászni, amelyik nem eszik, és olyasmivel, amit akkor sem enne meg, ha tudna. A végén már csak egy öreg horgász maradt, akit nem zavart az, hogy a háta mögött jókat röhögnek a lazacok.
Egyszer-egyszer mégis megtörténik az, hogy a lazac bekapja a legyet. Ez nem ”evés”, hanem agresszív kirohanás, reflexmozdulat. Mint amikor az irritáló, makacs légyre csapunk. Ahelyett, hogy utánozná a lazac kedvenc fogását, a jó lazachorgász arra törekszik, hogy kiváltsa belőle az állatot.
Haszontalan tudnivaló:
Az atlanti lazac kiskorában a smolt nevet viseli, és az élete első éveit a szülőfolyójában tölti. Amikor 10–20 centisre megnőtt, akkor kivándorol a tengerbe. A sós vízben három-négy év alatt felzabálja magát apró rákokkal, majd visszatér a szülőföldjére, és ott ívik.
Amíg a csendes-óceáni lazac az íváskor otthagyja a fogát, addig a skandináv folyókban világra jött atlanti lazac többször is megjárhatja a nagy utat. Az erős sodrástól és a lazaclépcsőkön való felhatolástól kifáradt hal a folyó torkolat közeli, csendes szakaszán, a homokos mederben szaporodik, majd teljesen kimerülten valósággal hagyja magát az árral visszasodortatni a tengerbe.
Utolsó kommentek