”Gasztrokulturális író-olvasó találkozók a stockholmi Kultúrház tetején. Rune Kalf-Hansen szakács neves északi kultúrszemélyiségek jelenlétében főz négy, egymást követő csütörtök este” – állt a meghívón.
A bőbeszédű dán szakács egy rögtönzött színpadon állt, és éppen a kuktát mutatta be, amikor kiléptem a Kultúrház tetején berendezett nézőtérre.

Az est kulináris témája az északi étel nyersanyaga volt: hogyan termesztik, és mit lehet főzni belőle. Amint az alábbi képből kiderül, Rune lelkesedése nemcsak a zöldlevelű primőrőkre korlátozódott.

A program szerint aznap Steinunn Sigurdardóttir, izlandi író volt a vendég. Steinunn Sigurdardóttir évek óta Párizsban él. Elbeszélései-regényei témáját hol Izlandról, hol pedig a párizsi életből meríti. Az utolsó szó című regénye az izlandiaknak a nekrológok iránti beteges érdeklődését parodizálja, a félig szürrealista Hálfdan Fergusson elhagyja a földi életet című regénye pedig arról szól, hogy milyen lehet az élők közt halottként élni.

- A legjobb regényekben a halál mellett ott van a humor - mondta Steinunn Sigurdardottir. - A nevetés fény. Fény nélkül pedig nincs árnyék, és látni sem lehet.

A felolvasás alatt a közönség felváltva csipegetett a szellemi és kulináris falatokból.

A Kultúrház tetejére erősített propellerek időnként alaposan bepörögtek.

„Akárhonnan fúj, hideg az északi szél” – tartja a svéd közmondás. A felolvasást végigvacogtam, de nincs az a finom izlandi-dán pörkölt, amiért tovább maradtam volna.
Utolsó kommentek