Stockholmtól nyolcvan kilométerre levő Härkeberga teremtemplom 1300 körül épült. Belsejét a középkori Svédország legnagyobb művésze, a német származású Albert vagy, ahogy műveit aláírta, Albertus Pictor illusztrálta seregnyi segédjével.
A hétszáz éves templom előszobájában, az ú. n. fegyverházban az élet mulandóságát jelképező falkép, a Szerencsekerék fogadja a látogatót.
Albert az 1480-as évek elején kapott megbízást a Stockholmot is magába foglaló Uppland megye templomainak a kifestésére. A mennyezetre és a falakra festett bibliai jelenetek tiszta erkölcsre és istentiszteletre nevelték a nyakukat tekergető híveket.
Albert a falfestés két alaptechnikája - az al fresco, a friss vakolatra való festés, és az al secco, a megkötött, száraz vakolatra festés - közül az utóbbit alkalmazta. A kék színt azurittal, a zöldet malachittal, a sárgát masszikottal és okkerrel, a vöröst cinóberrel és indiai vörössel, vagy ahogy annak idején nevezték, caput mortuummal (a halott feje) érte el. Az évszázadok alatt a festékek egy része - a sárga masszikot (ólomglét, PbO) és a vörös cinóber (higanyszulfid, HgS) - megfeketedtek, de a többi ma is élénken virít.
A színpompás falfestményeket az 1500-as években, az erőszakos reformáció után lemeszelték, és csak az 1935-36 évi restauráláskor fedték fel. A modellnek szolgáló polgárok, durva egyének, bolondok, hiszékenyek, csodalények és szörnyetegek ruházatából a középkor divatjára lehet következtetni.
A boltíveken futó szőlőindák között ördögfióka leselkedik.
A hallomásból ismert teve mintha az elefánt és a krokodil gyermeke lenne.
A bortól megrészegedett Noé mellett a cethal játszadozik Jónással, alattuk a szerencsejátékok káros hatását illusztráló kép látható.
Jónás "megkopasztva" kerül elő az őt elnyelő közegből.
Ennek a jelenetnek a megfejtését az olvasóra bízom.
Utolsó kommentek