17 éves voltam, mikor olasz pótanyukám megkérdezte, mi miket szoktunk enni. Reggelente az iskolabusszal utaztunk a közeli Feltre városkába, tipikus észak-olasz kisváros, Veneto tartományban. Ha délután kellett bejutni oda a mamma vitt be minket. Régi Fiat Unoval száguldottunk el a tóparton, végig a duzzasztó mellett a szerpentinen. Ezt sosem tudtam megszokni, halálfélelmem volt. Pótanyukám nyugtatgatott, harminc éve, minden nap kétszer megteszi ezt az utat, csukott szemmel is menne, bízzak benne.
A szomszéd település "nagy" közértjébe mentünk, a miénk összesen 30 házból állt, itt nem volt semmilyen bolt, mikor feltette ezt a bizonyos kérdést. 17 évesen nagyon nem érdekelt az, hogy mit eszem. Soroltam az egyszerűbbeket, húsleves, hús, krumplival és rizzsel, majd megakadtam a főzeléken, Hogy a csudába mondják olaszul azt, hogy főzelék. Nem találtam rá jó kifejezést. Magyarázni kezdtem volna, hogyan készül, de a nyelvi hiányosságon túl (bár ma sem tudnám, milyen olasz névvel lehetne a főzeléket illetni) volt némi konyhatechnikai hiányosságom is. Azt tudtam róla elmondani, kell hozzá borsó, tej, liszt, só és cukor. Próbáltam magyarázni, hogy tejben megfőzzük, aztán lisztet adunk hozzá, de a mamma csak nem értette, egyre azt ismételgette magában, ízlelve a szavakat: borsó, tej és liszt, de látszott, fogalma sincs, mit lehet ebből kihozni.
Azt hiszem, sikerült csúfosan bemutatnom egy olasznak a magyar gasztronómiát, azóta is ezt mondogathatja, volt itt egyszer az a magyar lány, hogy azok miféle furcsaságokat esznek. Hozzáteszem, ma sem vagyok egy nagy főzelékgyártó, a rántás, habarás valahogy nem megy. Tudom, tudom, a nem akarásnak nyögés a vége, tényleg gyűlölöm, mikor a friss zöldségeket lisztbe kell fullasztani. Sehogy sem tudom az arányokat eltalálni, vagy folyós, vagy olyan sűrű, hogy a kanál megáll benne. Pedig a gyerekek szeretnék.
Mostanában inkább úgy készítem, hogy a lisztet kihagyom, helyette a zöldségek felét leturmixolom ez lesz a teste, amivel sűrítem. Különösen tavasszal, friss tökből, karfiolból finom elkészíteni, mikor a zsenge zöldségeknek elég pár perc párolás, hogy megpuhuljanak.
_____________________________________________________________________
Az első ajándékposztot Fűszeres Esztertől kaptam.
HSZ megjegyzése: a kitalálós blog-játék "versenykiírását' megtalálod itt.
Utolsó kommentek