Nemrég véletlenül belenéztem a Spektrumon Nigella Lawson, „Nigella, minden esetre (Nigella express)” című műsorának egyik epizódjába, amitől kissé kiakadtam és nem tudtam megállni, hogy ne ragadjak billentyűzetet.
Előrebocsátom, hogy nagy fogyasztója vagyok a főzős műsoroknak és szeretem is a gasztronómiai műsorokat. Vannak nagy kedvenceim a tévés szakácsok között, és vannak akiket ha nem is a kedvenceim, de ha éppen odakapcsolok szívesen megnézek, és nem kapcsolok tovább. Ez utóbbi kategóriába tartozott nálam Nigella Lawson. Régebbi sorozatait ismertem, és kedveltem is őket, még ha néha zavart is Nigella sutasága. Akárhányszor kést vett a kezébe, rettegve néztem, vajon mikor vágja bele valamelyik ujját a salátába. Még soha senkit nem láttam ennyire topán kezelni konyhai eszközöket.
Nem zavart különösképpen az sem, hogy az én ízlésemnek kicsit több késztermékeket használ a kelleténél a főzéskor, mert gondolom nem a magamfajta gasztrosznobokból áll a célközönsége, és sok háziasszonynak ezek praktikus tanácsok lehetnek, hogyan spóroljanak időt és energiát a főzéskor. De amit a fent említett epizódban láttam, attól viszont nem kaptam szikrát percekig.
A történet szerint Nigella vendégül látta barátait, és ennek apropóján bemutatta nekünk nézőknek hogyan varázsolható fél óra alatt egy háromfogásos vacsora. Ehhez előételként tigrisrákfarkat „készített” marie rose öntettel és salátával. Ez a következőkből állt:
Elővett a hűtőből egy csomag fagyasztott, készre főzött zacskós rákfarkakat és egy csomag előmosott zacskós salátát, amiket egy tálra tett, majd „elkészítette” hozzá a szószt, ami nem másból állt, mint üveges majonéz és ketchup keverékéből, pár csepp lime-lével, ami szintén bolti flakonos/dobozos volt a változatosság kedvéért.
Nabakker! EZT FŐZTED VAZZEG??! Csak meredtem a képernyőre mert egyszerűen nem hittem el amit láttam. Ő „főzött” tovább rendületlenül de a főétel és a desszert már el sem jutott a tudatomig, nem is emlékszem mik voltak, csak halványan dereng valami fokhagymás olajban sütés, - mondván mekkora időt spórolunk már azzal, hogy nem kell megpucolnunk egy fokhagymát és belereszelni az ételbe-, meg valami csokipasztillák is rémlenek a desszert kapcsán, hogy az milyen jó dolog is, és mekkora időpazarlás az már, hogy egy táblás csokit összetörünk... - Aha!
Azt gondolom, a praktikusságnak is vannak határai, legalábbis egy főzőműsorban. És ez bőven átlépte azt. Eszembe jutott, hogy milyen sokan nevezik Stahl „ducigerezd”Juditott Nigella-klónnak vagy utánzónak, de ezek után már jár a respekt neki, amiért tőle nem láttunk olyat, hogy valamelyik műsorában elővett volna mondjuk egy fagyasztott, elősütött dinóalakú csibefasírtot, hogy belefojtsa azt egy üveg Knorr mézes-mustáros mártásba, majd a sarki „mekiben” vett sült krumplival tálalja a vendégeinek.
Szerintem az igénytelenségre nincs mentség, nem érdekel, hogy a megcélzott 30-as elfoglalt városi szingli nők, mint célközönség kedvéért, vagy valami más miatt lett ilyen ez sorozat. Nagyot csalódtam, mert a régi műsoraiban olyan nagy szenvedéllyel beszélt az ízekről, a főzés öröméről. Hová tűnt az a „domestic goddess”?
Én készségesen elhiszem, hogy az emberek elfoglaltak, sokaknak nincs idejük órákig főzőcskézni, és ők ebből a műsorból biztos több használható ötletet is kaphatnak, de könyörgöm, ne legyen ez már követendő példa!
Míg a többi tévés szakács „népnevel” és vért izzad, hogy rábeszélje az embereket, vásároljanak inkább a piacon friss, egészséges alapanyagokat, főzzenek bátran, szakítsanak rá időt és ne a szupermarketek készételeit mikrózzák otthon, jön Nigella, és angyali mosollyal söpri be barátaitól az elismerést, hogy „...megint mekkorát alkottál itt nekünk, és csak fél óra alatt...” - Na ja!
És végül a műsorban, mintegy epilógusként, láthatjuk Nigellát, ahogy éjjel a sötétben lesettenkedik a konyhába, kinyitja a hűtőt, és mennyei örömmel az arcán, tömi magába a maradékot. - Basszus!
________________________________________________________________
Az előző, 2-ik ajándékposztot Dolce Vita küldte.
HSZ megjegyzése: a kitalálós blog-játék "versenykiírását" lásd itt!
Utolsó kommentek