Moszkvából érkezett az a hír, hogy Putyin áldásával megpróbálnak létrehozni egy jó és tisztességes ételeken alapuló, mindenki számára hozzáférhető ”anti-McDonalds” gyorsétteremláncot.
- Miért nem találnak egy jó szakácsot? – tette fel Lenin a párttitkári kérdést Maxim Gorkijnak egy, a Kreml éttermében elfogyasztott munkaebéd után. Pedig Lenin nem volt gourmet, talán ezért nem örökítették meg késsel és villával a kezében. Ételfilozófiájáról - a szocializmus egyik alappillérét képező, ”aki nem dolgozik, az ne is egyék” mondáson kívül - kevés írásos emlék maradt fenn.
– A dolgozókat ízletes fogásokkal kell helyes táplálkozásra ösztönözni – folytatta Lenin. - Ehhez pedig egy tehetséges szakácsra lenne szükség.
(A történetnek nincs csattanója, Gorkij nem pazarolt nyomdafestéket a tehetségtelen szakács további sorsára.)
Sztálin Mikojánra bízta a kommunizmus forradalmi szakácskönyvének megírását. A bajuszos örmény komisszár tüstént az USA-ba utazott, hogy ellesse a kapitalista ételipar titkait. A látogatás eredményeként 1939-ben kiadásra került az első hivatalos szovjet szakácskönyv, a Könyv a finom és egészséges ételekről. A tizenkét kiadást megért szovjet konyhabibliáról Anya von Bremzen nemrég megjelent, nosztalgikus-irónikus hangvételű könyvében, a „Mastering the art of Soviet cooking-ban” olvastam.
Az egyszerű orosz konyha termékei, a konzervek és befőttek mellett olyan, az USÁ-ban megismert fogások, mint például a hamburger honosított változata, a kotleti, is szerepeltek benne. A későbbi kiadásokban a "kozmikus ételek" is helyet kaptak, de a kenyérsütésről – a liszt harácsolását elkerülendő - továbbra sem esett szó.
Az egészséges étrendet propagáló mű lapozása közben a Homo sovieticus szájában hiába indult meg a nyálkiválasztás, mert az éppen aktuális pártfőtitkár személyétől függetlenül, nehezen lehetett beszerezni a könyvben szereplő ételfogások hozzávalóit.
Az idő folyamán bekövetkezett változások híven tükrözték az éppen uralkodó politikai helyzetet. A második világháború után eltűntek belőle a gyökértelen kozmopolita kanapék, a krutongok, a consommék és a szendvics. (Ezekre sem Marx, sem pedig Lenin műveiben nem lehetett utalást találni.) Sztálin halála után kimaradtak a nevelő szándékú, bölcs mondások is, valamint Berijának az azerbajdzsáni vágóhídon tett látogatásáról készült fénykép. (Meglehetősen bizarr ötlet volt muzulmán köztársaságban egy sertésre szakosodott vágóhidat Sztálin mészárosáról elnevezni.)
Utolsó kommentek