Tegnap tartották meg az államalapító Gustav Vasa (1496-1560) svéd király nevével fémjelzett, hagyományos sífutó versenyt, a sorrendben 92-ik Vasaloppet. A közép-svédországi Dalarna tartományban, pontosabban a Sälen és Mora helységek között kijelölt, 90 kilométeres távot négy óra alatt futja be az élcsoport, az amatőrök a rákövetkező négy-öt órában szotyognak be a célba. A verseny hangulatát egy közel húsz éve írt szösszenettel és a tegnapi TV-közvetítésről készült fotókkal próbálom tolmácsolni.
A hangszórókból pattogó zene árad, az emelvényen aerobik instruktőrök bemelegítő tornát vezetnek. Amerre a szem ellát, színes síoverallba öltözött, bojtos sapkás férfiak vonaglanak. Gustaf kék, testhezálló síruhában, mellén a 8680-os rajtszámmal és a Mattson vaskereskedés logójával, hajladozik sorstársai között.
Harmadszor vesz részt a Vasaloppon, ezen a fesztiválhoz is hasonlítható sífutáson. Tíz évvel ezelőtt hét óra alatt tette meg a távot. Most, hogy túl van az ötvenen, kiegyezne nyolc órában is. Nem az eredmény, nem a helyezés a fontos, hanem a részvétel, az, hogy végigküzdöd a távot. Egyféle férfiassági próba, erőnlét ellenőrzés ez.
A zene elhalkul, minden szem a starterre szegeződik. A dörrenés visszhangjára a tömeg első sora mozgásba lendül. Három perc múlva Gustaf sora is megmozdul. A szervezők nekifognak a több ezer, számlappal ellátott, kék és narancssárga zsák teherautóra rakásához. Morában, a célban, aztán kezdődhet a keresgélés, amíg a cipők és kabátok gazdára találnak.
Az emléktárgyakat árusító lakókocsik is bezártak már, indulnak ők is Morába a dalarnai díszítéssel ellátott falovacskákkal és a krémszínű férfi alsókkal, a melyek sliccén "Az apák nyomdokában" felirat díszeleg.
Mora
Gustaf a hosszúra nyúlt mezőny közepén talpal. Az emelkedőknél óvatosan az út szélére húzódik, hagyja az ambiciózusabbakat egymásba gabalyodni. A lejtőkön igyekszik összehúzni magát, hogy ezzel is csökkentse a légellenállást. Húsz éve, első versenyén már húsz kilométer után beállt a fájdalom a hátába. Most sokkal ésszerűbben osztja be az erejét, így az evertsbergi emelkedő sem jelent számára nagyobb megpróbáltatást. Hökberg határában megered az eső, változott a pálya minősége. Gustaf lekapcsolja a síléceket, és beáll a viaszolásra várók sorába.
Homlokáról letöröli az izzadságot, megigazítja mellén a félrecsúszott rajtszámot. Most az egyszer nem bánná, ha lassabban haladna a sor. Aránylag kellemes az idő, a hőmérsékletet nulla fokra saccolja. Körös-körül nagy a sürgés-forgás, nemzeti öltözetben feszítő fiatalok italt és rágcsálnivalót kínálnak a botjaikra támaszkodó, lélegzetért kapkodó versenyzőknek. Gustaf nem szereti az áfonyalevest, ezért inkább a vitamindús sportitalt választja. Órája kis híján egy órát mutat. Akkor már öt órája úton van.
Szakértő szemmel figyeli amint az ősz hajú, nyugdíjasnak kinéző dalarnai férfi friss viaszt vasal a léceire. Egész lénye higgadt magabiztosságot sugároz. Kemény munkáról árulkodó kezei között játékszernek tűnnek a hosszú lécek. Takarékos mozdulatokkal, gondosan keni végig a talpon a viaszt. Gustaf néhai névrokona, Gustav Eriksson-Vasa 1520-ban nem hiába jött Dalarnába katonákat toborozni.
A svéd történelem kiemelkedő alakja Krisztán dán király csapatai elől menekülve érkezett Dalarna fővárosába, Morába, hogy ékes szóval számoljon be a stockholmi vérfürdőről. A dalarnai férfiak meghallgatták, meghümmögték, de aznap este nem voltak hajlandók egyébre. Az elkeseredett Vasa felcsatolta a síléceit, és a sötétség leple alatt tovább menekült.
Egy heti töprengés után a dalarnaiak arra az elhatározásra jutottak, hogy mégsem lehet eltűrni szó nélkül a dánok kegyetlenkedéseit. Larsra és Engelbrektre hárult az a megtisztelő feladat, hogy a bujdosó Gustaf Eriksson-Vasa után eredjenek, és még a norvég határ előtt utolérjék.
Vasának úgy látszik mégsem volt sietős dolga - a környéken azóta is gyakori az Eriksson név - Morától kilencven kilométerre, Sälenben találtak rá. Visszafelé gyorsabban haladtak. Az addigra fellelkesült dalarnai férfiak díszes fogadtatásban részesítették. Felesküdtek Vasának, és ezzel megkezdődött a dánok elleni felkelés.
1922-től ennek az eseménynek az emlékére, minden évben, március első vasárnapján kilencven kilométeres nemzeti sífutó versenyt rendeznek. Az óriási érdeklődés miatt manapság már három futamot rendeznek egy hét alatt: először a nők versenyét, aztán a férfi amatőrökét, végül az igazi Vasaloppot tizenötezer résztvevővel. Az első helyezett általában négy óra alatt futja a távot, és ötvenezer koronát seper be ezért.
Az önkéntes szervezők számát háromezerre becsülik. Nagy munka vár a versenyt követő közös vacsora felszolgáló-személyzetére, hiszen tavaly is háromezer kiló burgonyából, kétezer kiló húsgombócból, százhatvanöt kiló vajból, kétszáznegyven kiló sajtból, négyszáz kiló kenyérből, ezerkétszáz kiló ugorkából rittyentettek vacsorát. Verseny közben hatvanezer liter gőzölgő áfonyaleves, tizenötezer liter frissítő, hatezer liter kávé és hatvanötezer darázsfészekre emlékeztető sütemény fogyott el...
A lécek közben elkészültek. Gustaf felcsatolja, és a helybeliek kicsiny, de lelkes szurkológárdájának harsány héjá-héjázása közepette belevegyül az egyre áramló tömegbe. A sí remekül fekszi a havat. Ötvenedik születésnapjára kapta tavaly, éppen ideje volt kipróbálni. Kicsit merevnek érzi magát, de a hátralevő húsz kilométert két óra alatt csak megteszi.
Risberg határában valaki hátulról belerohan, Gustaf szinte elesik. Szerencsére visszanyeri az egyensúlyát. A tettesnek arra is fut az erejéből, hogy bocsánatot kérjen. Kevéssel Mora előtt beáll a holtpont, lépései mind nehezebbek, többen is megelőzik. Térdei alig engedelmeskednek, a botokkal hajtja magát. De azért mosolyog, köszöni az utcákra kigyűltek biztatását.
A célban villognak a vakuk, egy csinos, dalarnai népviseletbe öltözött leány piros falovacskát akaszt a nyakába. A televízió riportere illedelmesen teszi fel a kérdéseit.
És XVI. Carl Gustaf a botokra támaszkodva, türelmesen, szerényen válaszol.
Ahogy az egy modern uralkodóhoz illik.
Utolsó kommentek