Az étel jövője – The Future of Food - a Nobel hetek égisze alatt Stockholmban tartott konferencia témája volt, a pizzaízű marhahús pedig a jövő zenéje.
Az ezer férőhelyes terem megtelt, még a lépcsőn is ültek. A meghívott előadók, köztük korábbi Nobel-díjasok, kutatók és aktivisták nem kímélték a hallgatóságot a földünkre váró, grafikonokkal, bánatos jegesmedvékkel és tétován úszkáló jéghegyekkel illusztrált katasztrófa előrevetítésétől.
Tara Garnett, az oxfordi Food Climate Research Network (FCRN) alapítója „A tányérod a bolygónk” előadása közben
Az apokaliptikus jövőfestés mellett és ellenére haladásnak könyvelhető el az, hogy a környezetvédők végre belátták azt, hogy a metán a széndioxidnál sokkal nagyobb veszélyt jelent a klímára. "Mivel mindkettő a szén vegyülete, beszéljünk ezentúl a szénkibocsátásról"!
Lesz ebből még fejfájás, hiszen eddig sem lehetett könnyen követni a számszerű adatokkal alátámasztott jóslatokat. Egyelőre azt sem lehet tudni, hogy mennyivel károsabb hatású a metán, mint a széndioxid. Egyesek szerint hússzor, mások a huszonötszörösére esküsznek. Egy liter metán gázban pont annyi szénatom van, mint egy liter széndioxid gázban, de egy kiló metánban már közel háromszor annyi a szénatomok száma, mint egy kiló széndioxidban. Lesznek akik ezentúl térfogatban gondolkoznak, és lesznek akik súlyarányban fognak dobálózni az adatokkal.
„- Az új mezőgazdaság ne szénforrás legyen, hanem széntartály” - vette rögtön a lapot az egyik előadó.
Valljuk be, hogy nem rossz jelszó. Passzol a környezettudomány fősodrába, mint kulcs a zárba.
Az ebédszünetben felszolgált löncs is a klímavédelem jegyét viselte. Azaz mégsem...
Éppen a szárazra sütött és túlfűszerezett hússal küszködtem, amikor mögöttem egy hang azt mondta:
- Írd meg azt, hogy konvencionális csirkéből készült.
A hang tulajdonosa zavart tekintetű nőszemély volt. Értetlenül nézhettem rá, amire angolul is megismételte. - It is not bio!
- Az még nem lenne baj, de túl is van fűszerezve. - A szikrázó szempár nem ígért sok jót. - Sajnálom, de számomra a konvencionális csirke az, amit egykor édesanyám megvásárolt, a szomszédasszonnyal levágatott, és a combja rántva került a tányéromra. Igaz, hogy akkor még nem neveztük bionak, de még tanyasinak sem. Ez pedig itt a tányéron - mondtam a távolodó hátnak - egy alig ötven éve SZOKVÁNYOSSÁ vált gyári csirke földi maradványa.
Több idő úgy sem maradt társalgásra, mert az ebédszünet véget ért. A délutáni ülésszakon többek közt szó esett az ételpazarlásról, a rosszul kinéző, eldobásra kerülő mezőgazdasági termékek felhasználásáról is. Hát persze! Ezek nem voltak még éhesek, és nem látták a szocialista zöldségbolt ütődött gyümölcsét, a lottyadt paradicsomát, és a sáros krumpliját! Nem kellett dumpszter vagy frigán lenni ahhoz, hogy a görbe sárgarépát, a kukacos almát, a száraz kenyeret és a kukakérett gyümölcsöt megegyük.
Az ENSZ Klímaügyi Bizottsága, az IPCC szerint a tej- és a hústermékek előállításával járó gázok mennyisége meghaladja a világ összes közlekedési eszközéből kipufogó gázokét. (Ezt vajon hogyan számolták ki? És miért jut eszembe erről a sóhivatal?)
- A hús legyen sokkal, de sokkal drágább ugyanakkor a „helyes” táplálék legyen lényegesen olcsóbb - javasolta egyfajta megoldásként Sir Angus Deaton (a kép jobb oldalán). Lelki fülemben felcsendült a régi reklám:
- Mondja marha, miért oly bús?
- Olcsóbb a hal, mint a hús!
A napokban láttam egy, a témához kapcsolódó riportfilmet egy dán farmról ,ahol a jámbor jószágokat kísérleti célból oregánoval dúsított takarmánnyal etetik.
- Az oregánoban levő antiszeptikus karvakrol remélhetőleg kiüti azokat az mikroorganizmusokat, amelyek a tehén bendőjében a metánt produkálják - nyilatkozta az egyik kutató.
Az első buktató a tehenek hozzáállása volt. Szénkibocsátás ide, szénkibocsátás oda, ők inkább éheznek, minthogy a pizzafűszeres takarmányból egyenek.
A kutatók jelenleg az oregano fokozatos adagolásán ügyködnek. A pizzaízű - de környezetbarát - vaj és rostélyos iránti kereslet feltérképezésére ráérnek később is.
Utolsó kommentek