"Bioszén a klímáért"
A bioenergiával foglalkozó kutatókat és az ipari-mezőgazdasági szakembereket közös fedél alá gyűjtő svéd “SVEBIO” szervezet rendezésében nemzetközi konferenciát tartottak Stockholmban az üvegházhatással leginkább okolt, fölös széndioxid befogásáról és raktározásáról.
Széntemetők - avagy hogyan fogjuk be és raktározzuk el a szenet a földben.
A klímacélról, azaz a 2045-re kitűzött „nulla CO2 kibocsátásról” szóló bevezető előadásból annyit szűrtem le, hogy a svéd törvények értelmében a széndioxid hulladéknak minősül. Törvény szabályozza a tárolását, és tiltja az exportálását. Az egyre sürgetőbb változtatások előterjesztésével és a klímavédelmi megoldások jogi vonatkozásaival a svéd kormány által felállított Klimatpolitiska vägvalsutredningen, azaz a Klímapolitikai útválasztás bizottsága foglalkozik.
Ahhoz, hogy az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC), a globális hőmérsékletemelkedés Párizsi Egyezményben meghatározott 1,5 C fokos küszöb tartható legyen, első sorban az erdészetre, mint a leghatékonyabb széndioxidot elnyelő ágazatra kell összpontosítani.
Szó esett a felmerülő nehézségekről, így például a fejlett országok által pénzelt tanzániai és közel-keleti,erdősítésekkel szemben tanúsított, nem éppen pozitív hozzáállásról a helyi lakosság részéről. Nem hanyagolhatók el a fakitermelés után hátramaradt gallyak, gyökerek és tuskók korhadásából származó bomlástermékek sem, amellyel az erdő kamatostól visszaszolgáltatja az idők folyamán elnyelt széndioxidot.
A svéd fakitermelő vállalatok kutatói a fának, mint építőanyagnak a reneszánszáról számoltak be. A Stockholmtól délre fekvő Växjö városában 2008-ban fogtak neki az első, túlnyomórészt fából készült tömbház építésének.
"Megközelítőleg 4600 tonna széndioxiddal lett szegényebb a légkör."
A betonból készült házakkal ellentétben, amikor 50-100 év múlva eljár felettük az idő, akkor nem kell őket szétrobbantani. A csavarokkal és ragasztóval összefogott faelemeket épségük megőrzése mellett szétszedik, és újrahasznosítják. Arról is szó esett, hogy számos, ma még műanyagból készült csomagolóanyagot és használati tárgyat lehetne a fák rostjából előállítani.
A CCS – Carbon Capture and Storage - azaz a szénbefogás és raktározás másik kipróbált módszere a hagyományos szénégetés mintájára, a szerves hulladékból készített szén kivonása a „forgalomból”
A nyersanyagok skálája a kerti szeméttől az ételmaradékig terjed.
Stockholm Högdalen negyedében földdel letapasztott boksa helyet retortában állítják elő a bioszenet.
A szecskára vágott kerti hulladék oxigénhiányos környezetben, 350°C - 1000 °C közötti hőmérsékleten történő hevítésének - pirolízisének - elszenesedett maradéka, a külső behatásnak ellenálló, stabil bioszén, amit Stockholm Város kertészei a termőföldbe kevernek, ezzel javítva a talaj tápanyag hasznosítását. Azzal, hogy eltűntetik a föld színéről, kivonják a szenet a„körforgalomból.”
Az üzemeltetés anyagi hátterét a Mayors Challange-n, a Bloomberg Philantrophies nemzetközi újításpályázatán nyert egy millió euró biztosította.
Nemcsak növényeket, hanem az ételmaradékot is el lehet szenesíteni. A Max Burgers élelmiszerlánc a Max Carbon Valley program keretén belül az ételmaradékokat alakítja át bioszénné. Erről a Max Burgers élelmiszerlánc informátora, Kaj Török számolt be.
Kaj Török, a Max Hamburgers fenntarthatósággal felelős informátora
A sikeres svéd élelmiszerlánc, amely eddig is erdőtelepítéssel kompenzálta – Ugandában 1,4 millió fát ültettek – üvegházhatást, újabban marhahúst helyettesítő növényi alapanyagból készített “zöld burgerrel” igyekszik hozzájárulni és valósággá váltani a „nulla” illetve az optimista „negatív” kibocsátás vízióját.
A széndioxid felszín alatti tárolásának másik módja a Knud Dideriksen vezette kutatócsoport által Izlandon kidolgozott Carbfix módszer, melynek lényege a széndioxidot az óceánfeneket alkotó, vulkánikus eredetű és lyukacsos szerkezetű bazalt réseibe "zárni".
Knud Dideriksen professzor, a Koppenhágai egyetem "Nano-Science Center and Department of Chemistry " kutatócsoportjának a vezetője.
A kutatók forró vízben nyomás alatt feloldott széndioxidot pumpáltak a tengerfenékbe. Vízben oldhatatlan CaCO3 (kalcit) képződött, amely végérvényesen beépült a bazalt réseibe. A tervek szerint ezzel a módszerrel - és a Reykjavik Energy vállalattal együttműködve - évente tízezer tonna széndioxidot fognak csapdába ejteni.
Úton hazafelé elgondolkodtam egy pár dolgon. Érdekes, egyben sajnálatos az, hogy a hetekkel azelőtt bejelentett konferencián sem politikusok sem aktivisták nem képviseltették magukat. A sajtó részéről csupán ketten voltunk, ami viszont érthető, hiszen a problémák megoldásának nincs hírértéke.
A másik gondolatom - mert aki egyszer kutató volt, mindig kutató marad - az, hogy nem éppen tudományos módszer a jelenség, jelen esetben a környezetváltozás okát kizárólag egy tényezőre hárítani, és csak azt vizsgálni. Elég arra gondolni, hogy Skandináviát 14000 évvel ezelőtt, a hatvanezer évet tartó utolsó jégkorszak végén, több kilométer vastag, összefüggő jégréteg borította. Aztán az ereszek valamely okból kifolyólag megeredtek, és 8-9000 évvel ezelőtt, amikor az ősemberek Közép-Európában mamutra, gyapjas orrszarvúra és óriásszarvasra vadásztak, a jégtakaró utolsó darabja is becsúszott a tengerbe. A kopár, legyalult sziklákat moha lepte be, és a tundra észak felé vándorolt. Újabb ezer év múlva meghonosodott a törpefenyő, melyet a nyírfa követett. A legelőket benépesítő rénszarvascsordákat kőkorszaki fegyvereket és bőrsátrakat cipelő vadászok követték.
Most pedig innen posztolok.
Utolsó kommentek