Évekkel ezelőtt a rozsomákot fotóztam, amikor a szemem sarkából mozgásra lettem figyelmes. Apró ugrásokkal egy mókus közeledett az ösvényen. Visszafojtottam a lélegzetem, és ráfogtam teleobjektívet. A mókus nagyobb és nagyobb lett, a végén nem fért bele a képbe.
Mozdulatlanul tűrtem, ahogy a mókus a cipőmre, majd a vállamra telepedett.
Utólag tudtam meg, hogy a hétvégeken „beavatott” látogatók etetik őket.
A zsákmány egy részét a közeli fatörzsön fogyasztja el.
A fölösleget gondosan az avar alá rejti.
"- Itt biztos nem találja meg senki."
Utolsó kommentek