A viking időkben Stockholm helyén pörköltből kikandikáló húsdarabok gyanánt meredeztek ki a sziklák a mainál legalább öt méterrel magasabb szintű vízből. Az ezredforduló táján a skandináv félsziget fokozatosan kiemelkedett a környező tengerből, és a mai Stockholm helyén álló lakatlan sziget elállta a Keleti-tenger felől érkező lübecki hajók útját. A kereskedők kénytelenek voltak a sziget keleti partjára kirakodott árut átcipelni a nyugati tóparton várakozó "Mälar-járó" hajókra, és onnan folytatni az utat Birkába.
A körülményes közlekedés miatt Olof Eriksson király a Stockholmtól 30 kilométerre északra fekvő Sigtunában rendezte be udvarát. A kor szellemére hajló Olof családjával együtt megkeresztelkedett, de a vikingek nagy része csak jóval később, a XII. században követte a példát. A megkeresztelkedett pogány törzsek egy király és egy Isten alatt, közös birodalomban egyesültek. A vérszomjas vikingek átváltoztak jámbor svédekké, dánokká és norvégekké.
Az idill nem tartott sokáig. A monda – és Johannes Messenius püspök, középkori krónikás feljegyzései - szerint a Mälaren vizébe vetett, tölgyfa-tönkre bízták az új főváros helyét. Az áramlat az Óváros helyén álló szigeten sodorta partra az arannyal és ezüsttel megtömött tönköt.
A legendára emlékeztető, fekete gránitból készült „Stockholmrönk” a stockholmi Városháza udvarán áll.
Nils Holgersson csodálatos utazásában Selma Lagerlőf ennél költőibb magyarázattal szolgál. A lakatlan szigeten megpihenő halász legnagyobb meglepetésére, a sziklákon addig lustán heverő fókák bőrüket levetve gyönyörű leányokká változtak, és kecses táncot lejtettek a holdfényben. A halász az egyik fókabőrt gondosan eldugta egy nagy kő alá, és a bőrgúnyáját sírva kereső szépséges leányzót hazavitte a szülői házba.
A jó bánásmód következtében az ex-fóka egyre jobb kedvre derült. Amikor a halász megkérte a kezét, boldogan igent mondott. Csónakba szálltak, és elindultak papot keresni. Stockholm szigetéhez érve a halász felidézte ismerkedésük történetét. A hitetlenkedő menyasszony kérésére kikötött, és előkereste a bizonyítékot. A menyasszony magára kapta a bőrt, és egy ugrással a vízben termett. A pórul járt vőlegény elkeseredésében utána hajította a szigonyát. A haldokló fóka vére bearanyozta a szigetet, a kopár szirteket virágok lepték el. Halászok és kereskedők telepedtek le a festői szépségű szigeten, míg egy szép napon maga a király is odaköltöztette a székhelyét...
Sigtuna esetéből okulva a tengeren garázdálkodó kalózhajók felhatolásának megakadályozása és a hajóforgalom ellenőrzése céljából sorompóval nyitható, láncokkal összekötött cölöpkoszorút vertek a szigetet körülvevő víz medrébe. Innen eredhet a Stockholm név is: a stock ugyanis cölöpöt, oszlopot, a holme pedig szigetecskét jelent.
Utolsó kommentek