A stockholmi Városházát 500 égő fáklya világította meg, a tóparton óriási mécses fénye játszott a didergő szobrokon. A frakkomat igazgatva haladtam az 1270 vendégből gyúrt tömeggel. A Kék terembe szigorú ellenőrzés után jutottunk be. Az ültetés rendjét a ruhatárnál osztott programfüzetből tudtuk meg. A focipálya nagyságú díszteremben folyt az izgatott keresgélés a vörös minden árnyalatában tündöklő 4 000 szál San Remó-i szegfűvel díszített asztalok között. A sajtónak a Svéd Akadémia asztala mellett, az árkádok alatt terítettek.
Pontban este hétkor megszólaltak a harsonák, és a lépcsők tetején megjelentek a díszvendégek. Elöl a király jött, aki a hagyomány szerint a fizikai Nobel-díjas feleségét vezette a karján. Mögötte az est vendéglátója, Bengt Samuelsson, a Nobel-alapítvány elnöke és Szilvia királyné lépkedett. Kertész Imre Benedikte dán hercegnőt, Medgyessy Péter pedig az azóta merénylet áldozatává lett Anna Lindh külügyminiszter-asszonyt vezette a karján.
Károly Gusztáv király rövid tósztot mondott. Aranylábú poharakban gyöngyöző, 10 éves Dom Pérignon pezsgővel koccintottunk Alfred Nobel emlékére. Ezután cirkuszi artisták merész, szerelmi témájú szórakoztató műsort adtak elő:
Léggömbbe forrasztott Rómeó és Júlia talált egymásra - természetesen happy-endes változatban -, akrobaták lebegtek, peregtek lélegzetállító magasban a ritmikus zenére. Alig szállt fel nyomukban a mesterséges köd, amikor a lépcsőkön szinte észrevétlenül megjelent a több száz főnyi pincércsapat.
A három fogásból álló menüt az utolsó percekig titok fedte. Az előétel egy kecskesajt és rák alapú alkotás volt, a főfogás pedig szarvas-bélszín, áfonya- és fahéjszósszal, hozzá francia miniburgonya. A szarvast élete alkonyán érte a gyilkos golyó, a kenyérrel szeget lehetett volna beverni - nem csoda, hiszen reggel nyolckor kezdték kihordani az asztalokhoz. A bor jó volt - 1999-es évjáratú Amarone -, csak kevés. A legnagyobb meglepetést a desszert jelentette. A hagyományos fagylaltkreáció után áhítozó törzsvendégek számára a körtelikőrrel locsolt, krémes-szerűség maga volt a csalódás, melyre sem a kávé, sem pedig a konyak nem jelentett vigaszt. Arról nem beszélve, hogy a vendégek nagy része állott kávét szürcsölt. (A 450 liter kávét 5 óra alatt főzték meg.)
A Nobel-díjasok beszédei után végre asztalt bonthattunk! Az Arany teremben állt a bál, és a félhomályba borult Herceg galériájának bejáratát fiatal diákok állták el.
-A király fogadást tart... Sajnos. - Asztaltársam, a Reuters színeit képviselő, fiatal finn lány karon fogott, és mire háromig számolhattam volna, már bent voltunk a bálteremben.
- A finn követ és neje - vetette oda a tétova ajtónállónak. Bent semmi különös nem történt. A lány eltűnt a tömegben, én pedig lézengtem az előkelően unalmas közegben, és kedvemre nézegettem a művészien kidolgozott Nobel-diplomákat és aranyérmeket.
* Részlet a tíz évvel ezelőtt megjelent Hobbiszakácskönyvből.
Utolsó kommentek