Az időközben megszűnt "parlamentblogot" a "Déli Riporter" indította 2005 táján. Ha az internet nem is, de a Winchesterem még emlékezik a közel két évtizede írt posztjaimra.
Manapság jóformán nincs olyan kijelentés, karikatúra vagy reklám, mely nem sértené valamelyik kisebbségi csoport érdekeit, tagjait. Az ember hajlamos arra, hogy visszasírja a szex- és politikamentes szovjet Krokogyil „vicclapot”. (Egy karikatúrára emlékszem: A rajzon pufajkás-kucsmás pasas, vállán óriási fűrésszel, így szól a megrökönyödött babuskához: A rádiót jöttem megjavítani. Tessék megmutatni, hogy melyik az, a többi az én dolgom).
A svéd parlament épülete
Érzékenynek áll a világ. Vannak maxi-, midi- és minisértődések. Amatőr és profi, időszakos és állandó jellegű, vehemens és bárgyú, agresszív és passzív sértődősek. Megsértődni alapvető jog, a demokrácia része.
- A demokrácia komplikált dolog – mondta Gorbacsov valamikor az 1980-as évek derekán. Azaz egy olyan fogalom, amelynek nincsenek konkrét határai. Gyakorlatilag minden belefér.
A szabadsággal együtt jár a megsértés és a megsértődhetőség. Ahogy a szabad véleményt nem lehet betiltani, úgy a sértéseket sem lehet. Legfeljebb ejnye-bejnyét mondhatunk. És ragtapaszt osztogathatunk a képzelt, vagy tényleg megsértetteknek.
Ugyan kinek jutott volna eszébe kilakoltatásért, közmunkára vezénylésért vagy éppen sorban állásért megsértődni a diktatúrában? Örültünk annak, hogy van lyuk a becses részünkön. Pedig Ceausescu Romániájában kínosan ügyeltek arra, hogy a megtartsák a demokrácia látszatát. A Kárpátok Esze beszédeiben következetesen úgy említette szeretett népét, mint a románok, a magyarok, németek és más nemzetiségek homogén masszáját. (Erre mondta aztán a forrasztó Gábor a sarki trafikosnak: „Mit van úgy eltelve magával? Maga is csak „más nemzetiségű!”)
A nyugat-európai muzulmán (nemrég tudtam meg, hogy a mohamedán elnevezés sértésnek számít) kisebbség régóta szívta a fogát. Egy szimbólumra várt, hogy azzal - vagyis azon - töltse ki a bosszúját a megálmodott luxusélet helyett a társadalom szélére való kiszorulása miatt. A sértés nem késett, a dán Jyllands Postenben közölt vérlázító Mohamed karikatúrák ugyancsak felkorbácsolták az indulatokat.
A skandináv TV-híradókban idő- és tölténymilliomos álarcosok egy (tőlük) távoli kis ország zászlaját tapodják, égetik, és halálra ijesztik a csörömpölő fegyvereikkel a humanitárius segélyintézmények személyzetét. Az arab országok sorban jelentették be a dán áruk bojkottálását. (Időközben megnézték a térképet, és a bagatellizálás vádját elkerülendő, kiterjesztették a blokádot a norvég és a svéd árukra is).
A bojkott elterjedése óta sorban érkeznek a szólásszabadság mellett kiállókat – több európai újság leközölte a képeket - megértésre, jobb belátásra bíró, megszeppent reakciók. Amikor az elvek és a pénz között kell választani, akkor a "Nyugat" az utóbbit választja. (Ha jól emlékszem, tíz évvel ezelőtt a Csendes-óceánban végrehajtott francia atombomba-kísérletek ellen a francia borok bojkottálásával tiltakoztunk – mármit mi, skandinávok).
Ceausescu uralmát is egy szimbólum ingatta meg. Öt-hat évvel kivégzése előtt kétszázezres tömegnek tartott ötórás beszédet, melyben Gorbacsov glasznosztjára célozva azt találta mondani, hogy „akkor lesznek változások Romániában, amikor a fenyőfa körtét fog teremni”.
Másnap létráról szüretelték a szekusok a bukaresti diáknegyed fenyőfáira drótozott körtéket.
Utolsó kommentek