Az Atlanti Óceánból kiemelkedő Lofoten szigetcsoport az Északi-sarkkörtől északra, a 67 és a 68 szélességi fokok között fekszik. Éghajlatát a partok mellett végigsimuló Golf áramlat határozza meg. A telek enyhék, a nyarak hűvösek. A hőmérséklet júliusban és augusztusban meghaladhatja a huszonöt fokot is, de ha a nap elé felhő kerül, akkor pillanatok alatt 14-15 fokra süllyed. (A nyári rekordhőmérsékletet, 30 fokot 1963. júliusában mérték.)
A 600-1000 méter magas, fekete cukorsüveg formájú sziklákból álló, száz kilométer hosszú "Lofoten-fal" tövében eltörpülnek az öblök vizében álló cölöpökre épült, vörösre festett halásztanyák, a rorbuk.
A szigeteken élő 25000 lakos legfontosabb jövedelmi forrása a skrei – az ivarérett tőkehal - februártól áprilisig tartó halászata. Az arktikus tőkehal - gadus morhua - decemberben indul a Barents-tengerből, hogy 800 km-es vándorlás után Lofoten partjai mellett bukkanjon fel. A közel harmincezer helybéli, valamint Norvégia más tájairól idesereglett halász évente több mint harmincmillió tőkehalat fog ki.
A hűvös nyár, az állandó szél, tökéletes körülményeket biztosít a halszárításhoz, ezért a tőkehalak egy részét a parton épített állványokra aggatva szárítják.
A fahasábhoz hasonlító halmúmiákat nagyságuk, illatuk és színük alapján három fő osztályba szortírozzák: Prima, Sekunda és Tertia (vagy Afrika).
Austvågöy szigetén van Lofoten legnagyobb települése, Svolvaer. Svolvaer temetője fölött kecskeszarv alakú hegycsúcs, a Svolvaergeita magaslik. (A geit kecskét jelent norvégül.)
Ismert hegymászó próba az egyik "szarv" megmászása után, háromszáz méter magasban átugorni a másikra.
Utolsó kommentek