Ezerrel süt a nap, a mobiltelefon hőmérője 30 fokot mutat. Háromnegyed öt van, a berekedt gőzsíp hármat jelez, és a hatalmas gőzhajó kifarol a Királyi Palota tövében levő kikötőből.
A menetrendszerű járat a Stockholm belvárosától egy órányi hajóútra fekvő Vaxholm városkába viszi a fedélzet fényesre lakkozott padjain üldögélő turistákat.
A 14 tengeri csomóra képes Storskär – a „stor” svédül nagy, a "skär" pedig sziklás szigetecske - 1908-ban készült Göteborgban. A vörös bársonnyal borított bútorokkal berendezett utastérből meredek lépcső vezet a fedélzetre.
Az első, ami szembeötlik egy fehér vászonszalvétákkal teli veder, amelyből az étterem személyzete integetnivalót oszt a csodálkozó turistáknak.
Az ellenkező irányból közlekedő kistestvér, az 1910-ben épült Norrskär - a "norr" svédül észak - utasainak a köszöntése évtizedekre visszanyúló hagyomány.
A hajók hármas kürtszóval, az utasok pedig fehér vászonszalvétát lengetve köszöntik egymást.
Félúton Vaxholm felé, rozsdás ciszternákkal telezsúfolt, ”rejtelmes” sziget mellett halad a hajó. Valamikor ezekben tárolták Stockholm üzemanyag tartalékát.
A néphit szerint a sziget alatt titkos tengeralattjáró támaszpont van, egy újsághír szerint pedig a Jules Verne ”Utazás a Föld középpontja felé” című regényéből inspirált szlovák tulajdonos innen próbálta mélyfúrással megközelíteni a Föld közepét. (Nemo kapitány Nautilusa is egy ”rejtelmes sziget” alatt bújt meg.)
Még hat óra sincs, amikor az egyik kanyar után feltűnik Vaxholm vára és a környező szigeteket összekötő, sárga komp.
Megérkeztünk.
Utolsó kommentek