Részlet Hegedűs Sándor és Lőrinczi Ferenc 1976-ban megjelent "A sport világa" című könyvéből:
„Sokáig senkinek sem jutott eszébe a versenypályán megjelenő nők nemiségében kételkedni, de a férfiakét megközelítő teljesítmények és nem utolsó sorban a versenyző nők férfias alkata, termete, és izomzata gyanút keltettek még a nézőkben is. Ingeborg Bausenwein német sportorvosnő szerint az első gyanús versenyzőnő 1934-ben tűnt fel, aki világcsúcsot futott 800 m-en. 1966-ban már 11 atlétikai számból ötben olyan nők győztek, akik kétes nemiségűek voltak. Első ízben 1966-ban, a budapesti atlétikai Európa-bajnokságon került sor hivatalosan a nemiség vizsgálatára (szexvizsga). Azóta rendszeresítették a vizsgálatot és ma már minden számottevő nemzetközi versenyen megejtik. A vizsgálat elleni tiltakozások is meggyérültek, és mindenki belátja, hogy férfias nemiségű nőknek a tiszta nemiségű nőkkel való versenyzése sérti a sportszerűséget és az egyenlő esélyek elvét.
A szexvizsgálat kromoszómavizsgálattal kezdődik. Minden normális ember sejtmagvában 23 pálcikaszerű kromoszómapár van. 22 kromoszómapár mindkét nem sejtmagvában azonos, a 23., a nemi kromoszómapár dönti el az egyed nemiségét. A nők 23. Kromoszómapárja két egyforma nagyságú X kromoszóma, míg a férfiaké egy X és egy kisebb Y kromoszómából áll. A vizsgálat roppant egyszerű: az X kromoszómára jellemző kromatint a száj nyálkahártyájáról lekapart sejtekből, az Y kromoszómát pedig a hajszálgyökér sejtjeiből mutatják ki. A sejtmagot mikroszkóppal vizsgálják; ha fekete pontszerű Barr-molekula jelen van benne, akkor a vizsgált személy nőiessége kétségtelen, ha azonban a Barr-molekula hiányzik, akkor az eredmény bizonytalan, és további szövettani vizsgálattal állapítják meg a nemiséget.
A szexvizsga kényes dolog, sokan megalázónak tartják, mégsem mondhatnak le róla, mert a nem nőies nemiségű nők jelenléte csökkenti azoknak a nőknek az érvényesülési lehetőségeit, aki valóban nők. A szexvizsga végeredményben az egyenlő esélyeket és a versenyek tisztaságát biztosítja, A bonyodalmat és a tiltakozást főleg az okozza, hogy sokszor maguk a sportoló nők sincsenek tisztában nemiségükkel. Nagy lelki megrázkódtatást okoz, ha valakiről, aki 20-22 éves koráig nőként élt, nőnek vélte magát, kiderül, hogy nem az. Érthető tehát, hogy félnek és irtóznak a vizsgálattól, és sokan inkább lemondanak a versenyzésről. [...]
Nincs semmi szégyellni vagy elkendőzni való abban, hogy a két nem között a testi képességek tekintetében különbség van. A különbség nem jelent alsóbbrendűséget, hanem a nők biológiai és fiziológiai felépítésében rejlik. A női sportról beszélve, nem azt kell bizonygatni, hogy női szervezet nem különbözik a férfiakétól, hanem – ellenkezőleg – azt, hogy a különbségek ellenére a nők testi teljesítményei megközelítik a férfiakét.
Forrás: Hegedűs Sándor és Lőrinczi Ferenc "A sport világa", (Kriterion, 1976), 168-170 oldal.
Utolsó kommentek