A Zasszonyt vártam a villamosmegállóban. Egy szolidan öltözött, korombeli hölgy jó ideje nézegetett mielőtt bátorságot vett, és megállt előttem.
- Könnyíthetek… - hangja a közelben elhaladó mentőautó fülsiketítő szirénázásába fúlt.
Zavartan mosolyogtunk egymásra. Első látásra nem az a típus, aki a Nyugati aluljárójában szólított meg: “Nem kell valami, Uram?”
Valahol el kell kezdeni...
Az atmoszféra szén-dioxid koncentrációja tükrözi, de nem befolyásolja a klímaváltozás/felmelegedés mértékét.
Ha a klímát a levegő CO2 tartalma határozná meg - reduktio ad absurdum - akkor a CO2-nak a mai 0,04 %-ról a jégkorszaki szintre, azaz 0,02 %-ra való - megújuló energiaforrásokkal elért - csökkentése egy új jégkorszakot eredményezne.
A hússorban két férfi sugdolózik:
- Sajnos az enyém is ilyen kicsi. Nem megyek vele semmire.
Az előttük álló hölgy megfordul.
- Mindent hallottam! Nem sül le a pofájukról a bőr?!
- Ne húzza fel magát asszonyom. A gázégő lángjáról beszélgetünk.
Negyven éves vicc, valahol Romániában, ahol az energiaválság éveiben az áramszolgáltatás napközben huzamosabb ideig szünetelt. Élelmiszert akkor sem tarthattunk a fagyasztóban, ha történetesen lett volna mit. Télikabátban és sapkában ültük körbe a sötét képernyőt. A vastag pokróccal takart ablaküvegen csokorban nőtt a jégvirág. Vadabbnál vadabb ötletek vártak megvalósításra: főzzünk és fűtsünk közösen - együnk kantinban és aludjunk sportcsarnokban.
Harminc fok a levegőben, 13 fok a borospohárban.
A legforgalmasabb helyen fulladt le a motor.
Régen a krumpli sárosan érkezett a boltba. Ez a stockholmi Lidlben jutott eszembe, amikor az újkrumplis láda fölé hajoltam.
Ott, ha kételkedtél a szocializmus győzelmében, akkor osztályellenségként tartottak számon.
Ez a piktogram a stockholmi japán fürdő férfi öltözőjében az egyik mosdó ajtaján díszeleg. Amíg ott voltam, senki sem mert bekilincselni.
Azóta a klotyóhelyzet fokozódott: két héttel ezelőtt még csak egy budiajtón volt „ülve pisilős” piktogram, ma már mindegyiken az van.
Az ajtók záródnak, és a városi közlekedésre tervezett, hidrogénnel táplált tüzelőanyag-elemes busz nekilódul.
Tegnap zuhogott az eső, holnap esni fog. De ma süt a nap!
Az Északi múzeum (kissé takarva)
A stockholmi Műszaki Múzeum „Zero City” kiállítása keretében történelmi járműveket állítanak ki, köztük az első svéd gyártású, saját motorja által hajtott gépjárművet, az 1897-ben tervezett Vabis-t, amelynek 1903-ban fejezték be a fejlesztését. (Sorozatgyártásra nem került sor.)
Lelkes szakik több ezer órás munkával renoválták a 120 éves jármű alkatrészeit, és működésképessé tették az 1902-ben készült B-motort*.
Tegnap, május 17-én a stockholmi norvégok felvonulással és zenés műsorral emlékeztek a syttende mai-ra keresztelt nemzeti ünnepükre.
Az egyetemi laborban békésen hörpölgettem az ebéd utáni kávémat, amikor a titkárnőnk megállt a hátam mögött, és halk torokköszörüléssel jelezte: mondana valamit. Elnézést kért, hogy munka közben zavart meg – az iparból került hozzánk, idestova tíz éve dolgozik nálunk, de még mindig tisztelettel viseltetik a kutatókkal szemben, – de egy hölgy szeretne valamit kérdezni, mégpedig, ha jól értette, a savakkal kapcsolatban. Ezzel magamra is hagyott az ajtóban félszegen álldogáló, dundi hölggyel.
Bemutatkoztunk, kiderült, hogy könyvet ír – méghozzá krimit. Ez az első könyve, szakmai tanácsra lenne szüksége. A sztori lényegében kész, csak egy részletet szeretne pontosítani, mégpedig a hulla nyomtalan eltüntetésének technikai kivitelezését.
A rendőrségen nem álltak szóba vele, minden reménye egy vegyész, aki megfelelő oldószert tud ajánlani a kényes művelet sikeres véghezviteléhez. Egy megoldást talált, a királyvízet, azt szeretné ellenőriztetni. Tehát adott egy 180 centis, kb. 80 kilós férfihulla. A gyilkos gumikesztyűt húz, gázálarcot vesz fel, és zománcozott fürdőkádban egy rész salétromsavat három rész sósavval kever össze, és belemeríti a pácienst. – Észak leányához méltatlanul, gesztikulálva magyaráz. – Amikor az teljesen feloldódott, kihúzza a dugót, és volt áldozat, nincs áldozat!
Uhu addig mind mondta Csurinak, hogy nagyfejű, amíg az elhitte.
- Szólítsatok ezentúl Nagyfejűnek - követelte a gerincesek közösségi fórumán, a Csiripelőn.
Utolsó kommentek