"A béke iránti vágy ma is ott van az emberekben. A kérdés inkább az, hogy mikor lesz újra „biztonságos” kimondani, hogy elég volt a háborúból." (Copilot)
Egy fagyos reggel kérdéssel fordultam intelligens ismerőseimhez, Grokhoz és Copilothoz. A következőkben az üzenetváltásból idézek.
Én: Ülök a meleg szobában, és arra gondolok, hogy kint hideg van, és az emberek fáznak Ukrajnában. Miért nem akar senki sem békét?
Csillagos téli este volt, a grönlandi polgárok tömött sorokban botorkáltak a hóbuckákon.
- „Dánok leszünk vagy gazdagok?! / Ez a kérdés, válasszatok!” – kiabálták. - „A Nagy Manitura esküszünk / dán gyarmat többé nem leszünk!”.
A tüntetés után a hagyományőző inuitok a sarki kocsmában gyűltek össze. Inuk Grönlandson, a hagyományőrző egyesület elnöke emelkedett szólásra.
- Hamarosan eldöntik odafent a ”jó gyarmattartó - rossz gyarmattartó” kérdést. Sajnos Brüsszel kész akár katonai erővel megvédeni a fehér, privilegizált dánok jogát a gyarmatukhoz. Pedig az ölünkbe hulló dollármilliók a „dolce vitát” jelentenék.
A téli hónapokban péntek délután fél ötkor kezdődő bikaviadal színhelye Fujairah "cityben" a tengerparton, az Al Muhait és az Al Cornich utak közötti térségben van.
Idill - Christian Eriksson (1858-1935) 1907-ben emelt és 2023-ban felújított szobra.
A tömbházunk előtt autó állt meg. Lábdobogás a lépcsőházban, kulcs fordul a zárban, beszéd hangja szűrődik a szobába.
- Ki az? – kiáltottam.
- Dezső volt – válaszolta Arnold. - Nem jött be, mert a felesége lent várja az autóban.
- Miért jött?
- Épp Jancsiéknál voltak vendégségben, amikor betoppant a szomszéd hentes egy szállítmány hússal. Az asszonyok helyben nekiálltak, és háromfelé osztották. Két-két, egyenként ötkilós csomag jutott Jancsiéknak, Dezsőéknek és nekünk. Útban hazafelé beugrott a mi adagunkkal.
David Szalay Booker-díjas, Flesh című regénye egy lakóteleptől London gazdag elitjén át követi egy magyar férfi, István életútját, A szerző "beleszőtte a regénybe a férfi test késztetéseit, működését és motivációit." (Amit még beleszőtt az a somlói galuska, a lángos, a Rákóczi rétes és a székelykáposzta.)
David Szalay Flesh című regénye. Magyarul Hús (vagy Test.)
Siri Derkert (1888-1973) nagy nyomású homoksugárral betonba vájt békefelhívása idestova hatvan éve díszíti az egyik stockholmi metróállomás, az Östermalmstorg falát.
* Kis társaságunk legutóbbi összejövetelén a feladat a "Stockholm i mitt hjärta" - szó szerint lefordítva - "Stockholm a szívemben " című dalra írt szösszenet volt.
Hosszú, hideg folyósón keresztül gurítottak a vizsgálat helyszínére. Jóféle szert kaphattam, mert nem aggasztott az, hogy pillanatok múlva az ereimen keresztül belekukkantanak a szívembe. Műtőasztalra fektettek, a sebész a csuklómnál matatott, majd a képernyőn nézegette mindazt, ami az évtizedek alatt belopta magát a szívembe.
Egykori kollégám példáját követem, aki a végtelen és értelmetlen gyűlések alatt félig lehunyt szemmel „utazott”. Macskaköves utcán kapaszkodom föl a Montelius kilátóra. Alattam a Mälaren, szemközt a városháza vörös épülete, a tó és a Keleti-tenger találkozásánál pedig a stockholmi Óváros, amely valamikor lakatlan sziget volt.
Egyszintes ház lifttel
A stockholmi Nordiska Kompaniet kirakatát idén a portugál Bordallo Pinheiro cég ónmázas cserépedényei díszítették.
“Béketáborban” nőttem fel, ahol legjobb emlékezetem szerint minőségi munkával harcoltunk a békéért. Hogy is szólt a békeharcba hívó csatakiáltás? ”Egy a jelszó tartós béke/Állj közénk és harcolj érte!
Manapság miért nincs értéke a békének? - kérdeztem az AI-tól.
Copilot: „A béke értékének látszólagos háttérbe szorulása nemcsak történelmi, hanem társadalmi és pszichológiai okokra is visszavezethető. Íme néhány gondolat, ami segíthet megérteni, miért tűnik úgy, hogy manapság kevesebb figyelmet kap a béke:
A háború normalizálódott a médiában. A mainstream média gyakran a konfliktusokat dramatizálja, míg a békés megoldások kevés figyelmet kapnak. A háborús narratívák – hősies harc, stratégiai győzelem – sokkal „eladhatóbbak”, mint a csendes diplomácia.
A klímabarát vasúti sikló annak a keskeny nyomtávú iparvasútnak volt a része, amelyen a havasokban kitermelt fát Kovásznára szállították. A három centiméter átmérőjű acélsodronnyal összekötött szerelvények, 330 méternyi szintkülönbséget hídaltak át, úgy, hogy a hegytetőről ereszkedő nehezebb (megrakott) kocsi felvonta lentről az üreset.
Amíg a stockholmi tacskóparádé a multikulti és a békés együttélés jegyében zajlott, addig aggasztó hírek érkeztek a Malmöben tartott felvonulásról.
A hétvégén robbant a hír: Egy nő bement a fák közé pisilni, és erdőtüzet okozott.
Gondatlanságból elkövetett közveszély vádjával került bíróság elé az a turista, aki fél focipálya nagyságú területen okozott erdőtüzet. A hölgy azzal védekezik, hogy ő csak a Svéd Természetvédelmi hatóságnak az erdőben való pisilésre vonatkozó előírását követte.
A 115 éves Storskär gőzhajó Vaxholm félszigete és Stockholm központja között közlekedik.
Ahogy a vaskorszakban a vas, és az utána következőkben pedig az arany volt a jövő dala, úgy ma a líciumért folyik a versenyfutás.
Egy idealizált jövőképben a víz, a szél és a Nap termelte elektromosság raktározását a lícium vegyületeiből összeállított akkumulátorok biztosítják. Ergo, akinél a lícium, annál a hatalom.
Az első líciumtartalmú ásványt, a Stockholmtól délre fekvő Utö sziget vasércbányájában találta 1800-ban egy európai tanulmányútról erre tévedt brazil mineralógus, José Bonifácio de Andrada e Silva, aki a lemezes szerkezetű ásványt petalit névre keresztelte.
Utolsó kommentek