Évekkel ezelőtt az egyik pesti étteremben ebédeltem. A cseréptálban felszolgált rakott krumpli élvezetében váratlan incidens zavart meg.
-Where is the breast? (Hol a mell?) - bődült el a mellettem levő asztalnál ülő hórihorgas férfi.
A konyhaajtó félfáját támasztó pincér felriadt, és a méltatlankodó vendég asztalához vonszolta magát.
- Na, mi a baj? - kérdezte felvont szemöldökkel.
Ködös Albion fia értetlenkedő arckifejezéssel reklamált, közben villájával a nokedlihalmazból kiálló csupasz csontokat szurkálta. A pincér arcáról foltokban tűnt el a maradék érdeklődés.
- Az a baja, hogy hiányolja a paprikás csirkéből a húst- lendítettem a kommunikáció ingáján.
- Különösen a csirke mellehúsa hiányzik neki.
A pincér vállat vont, és visszasétált a posztjára.
- Szegények étele volt egykor, azért nincs benne sok hús - siettem nemzeti fogásunk védelmére. Ha már vállaltam a botcsinálta tolmács szerepét, magyarázatot is adtam.
- Tradition, you know. - Legközelebb rendeljen rakott krumplit! Nézze, van benne kolbászkarika!
A tojásfejű lúzer belenyugodott tehetetlenségébe. Intett a számláért, kurtán biccentett az irányomba, és elhagyta a vesztes csata színhelyét.
Annyira nem volt szimpatikus, hogy felvilágosítsam, a belvárosi éttermek a turistákra, nem pedig a visszatérő vendégre alapoznak.
A sokat - és joggal - kritizált éttermi kiszolgáláson sokat javíthatna az ellenszámla bevezetése. Egy kitöltetlen űrlap, rajta tételesen felsorolva a főbb bakik, amelyek előfordulhatnak egy éttermi látogatás során. Nem én találtam ki, egy svéd humorista ötlete.
Egy negyedóra várakozás megengedett, de utána minden perc késés száz forintjába kerüljön az étterem tulajdonosának. Udvariatlan, érdektelen kiszolgálásért járjon négyszáz forint levonás. A hideg tányér és az összeroskadt Crème brûlée mínusz kétszáz-kétszáz, a túl hideg, a túl meleg vagy a túl híg kávé pedig száz forinttal csökkentené a számlát. A foltos terítő taksája lehetne például száz forint. Foltonként.
Tegyük fel, hogy az étterem számláján tízezer forint áll. A miénken – gyors összeadás után kétezer-ötszáz. Ilyenkor a fizetendő végösszeg 10 000 – 2 500 = 7 500, azaz hétezer-ötszáz forint. Na, de úriember nem vitatkozik, ezért a tízezer forintot kifizetjük, és az ellenszámlát alája csúsztatjuk.
A 2 500 forintot tekintsék bőkezű borravalónak!
* Részlet a tíz évvel ezelőtt megjelent Hobbiszakácskönyvből.
Utolsó kommentek