Svéd-olasz-magyar koprodukciós puliszkatorta, erős román-francia beütéssel
Színhely: Hobbiszakács konyhája a Balti-tenger partján. Télen, amikor csupaszok az ágak, látszik a víz az ablakból.
Dramaturg, kameraman, szakértő, rendező és producer: a Hobbiszakács.
Rendezőasszisztens, díszlettervező, világítástervező és egyben vendégkukta: Csilla
Szereplők a megjelenés sorrendjében (a csoportképen balról jobbra haladva):
Tejföl - svéd hangja, azaz neve: gräddfil. (Róla annyit kell tudni, hogy nem éppen százszázalékos… Csupán 12.)
Kukoricaliszt ,vagy ahogy én szeretem nevezni, máléliszt – polenta.
Só - Fleur de sel (francia díva)
Friss túró - Creame cheese ”Philadelphiaost” (Amerikai rokon svéd pakolásban.)
Vaj - smör
Kukorica (konzervből) - majs
Zöldborsó (fagyasztott ) – gröna ärter
Veszélyes jeleneteknél – pl. főzés közben - a méregdrága francia sóvirág szerepét olcsó, kaszkadőr-só játszotta. (A dobozon díszelgő „jódozott só” felírat a sebek kenegetésére utal.)
A csoportképről hiányzó cserepes bazsalikom és a retek bent maradt a csomagtartóban, emiatt lekéste a fénykép-alkalmat.
A második sorban a statiszták – a fazék, a fakanál, a digitális mérleg - láthatók.
Mielőtt belebonyolódnánk a szövevényes cselekménybe, jöjjön egy kis háttértörténet, mely azzal a balmossal kezdődik, amit Uka, a laboránsnőnk főzött három, csokorba kötött Bunsen égő lángján. A balmoshoz szükséges, legnehezebben beszerezhető nyersanyag a juhsajtgyártás mellékterméke, a zsíros zsitvala (az Aranyos mellett így hívják, románul jintuiala vagy zer) volt, amire csak tavasszal lehetett szert tenni. Ebben főzte meg Uka a puliszkát. A vége felé friss juhtúrót adott hozzá, és szaporán keverte. A fényesen csillogó, selymesen terpeszkedő, édes- savanyú-sós, forró krémmassza valósággal cirógatta a dohánytól közömbösre pácolt ínyünket.
Több mint harminc év és 2000 kilométer távlatából reménytelen esetnek tűnt a memóriába vésett íz reprodukálása. Hacsak a vegyész meg nem próbálja helyettesíteni a nyersanyagokat, mégpedig úgy, hogy összességében ugyanazokat a paramétereket produkálja. Hosszas töprengés után a zsitvalát a tejföllel, a juhtúrót a Philadelphia sajtkrémmel, a selymes fényt kevés vajjal, a málélisztet pedig a bevándorlópiacon vásárolt, finomra őrölt olasz polentával helyettesítette.
Az első kísérlet azonnali áttörést eredményezett. A vegyész jóllakottan hátradőlt, és átadta a helyét – és a maradékot - a kutatónak, akit a máléliszt levegőben terjengő édeskés harmatja felébresztett Csipkerózsika álmából.
- Ez minden, csak nem saláta – mormogta. A fagyasztóban talált egy maréknyi zöldborsót, amit a jégszekrényben unatkozó, félig teli kukoricakonzerv tartalmával együtt a forró masszába kevert. Az ablakban nevelt bazsalikomról leszakított egy levelet, és kakastollként a tetejére tűzte.
- Voilà!
A XVII. VKF tiszteletére most megnyomom a REW gombot, és lépésről lépésre megismétlem a maximum harminc percet tartó folyamatot.
Fél liter 12% zsírtartalmú tejfölt odatettem melegedni.
Amíg el nem kezdett rotyogni, addig kimértem 125 g finomra őrölt puliszkalisztet.
Amikor ezzel megvoltam, akkor óvatosan rászórtam még 7 g sót. Az egyre erősödő rotyogás elvonta a figyelmem, és a 7 grammból 8 g lett, ezért egy csipetnyit kivettem belőle. (A sóból.)
A kukta a puliszkalisztet egyenletes hozamban és folytonos keverés mellett a fövő tejfölbe szórta. Nem sikerült neki, ezért a fényképezőgépet a kinyitott túrós dobozra helyeztem, és kikaptam a fakanalat a kezéből, hogy valóságos örvényt keverjek vele a félig megkötött gipszre emlékeztető masszában.
A kukta átvette a helyem, és három perc nyugalom következett. Felváltva nyalogattam az ujjamat és a fényképezőgépet. Amikor ezzel megvoltam, beleraktam 50g vajat és 300g Philadelphiát a békésen pöfögő, sárga puliszkába.
Kukta meg csak kevert.
A leszerepeltek a fal mellett gyülekeztek.
Öt perc múlva félrehúztam az edényt a „tűzről”, és beleszórtam egy-egy csésze borsót és kukoricát. (A kukta közben cikkekre vágta a retket.)
Még egy erőteljes kavarás, és lehet tálalni. (Étvágytól függően 4-6 adagra telik belőle.)
Íme a kukta adagja
... és a Zasszony adagja
Utolsó kommentek