A "híres" mondat: “Dubito ergo cogito, cogito ergo sum, sum ergo Deus est". – Kételkedem, tehát gondolkodom, gondolkodom tehát vagyok, vagyok tehát Isten létezik.
René Descartes, alias Cartesius négy hónapi magántanárkodás után – Krisztina királynőt tanította filozófiára - 1650 telén halt meg Stockholmban. Katolikus temető híján az Adolf Fredrik templom kertjében, a közeli árvaház névtelen halottai közé hantolták el. Földi maradványait tizenhat év múlva szállították Franciaországba. Nem volt sima ügy, először a Ste Geneviève-du-Mont kápolnában talált ideiglenes nyugalomra, a Francia Forradalom alatt a Pantheonban, végül 1819-ben St Germain-des-Prés-ben. Itt vették észre, hogy hiányzik a tudós feje.
Mint utólag kiderült, az 1666-os évi költöztetéskor a filozófus feje már nem fért bele a számára rendelt rézkoporsóba, ezért (állítólag) egy Isaac Planström nevű lángész saját kezűleg oldotta meg a problémát. Másfél évszázad múlva Jöns Jacob Berzelius, a kor egyik legnagyobb tudósa rábukkant egy stockholmi árverésen az akkorra már elég rozoga állapotban levő koponyára. (Hiányoztak a fogak és az állcsont.) Berzelius a kalapdobozba csomagolt koponyával Párizsba utazott, és az újratemetésig a Trocadero téren levő Embertörténeti múzeumban (Musée de l’Homme) hagyta. Az idő malmai lassan őrölnek, tíz évvel ezelőtt a filozófus koponyáját még mindig a neandervölgyi és a cro-magnoni ősök koponyáinak társaságában lehetett megtekinteni.
Az Adolf Fredrik templomban Johan Tobias Sergel szobrász ólomból készült emlékműve őrzi a neves filozófus emlékét. Sergel a szobrot Gusztáv trónörökös – a későbbi III. Gusztáv király - kezdeményezésére ólomból készítette 1770-ben. A szárnyas őrangyal (genius) egyik kezével felemeli a földgömböt takaró leplet, a másik kezében tartott fáklya lángjával pedig „meghozza” a fényt.
Utolsó kommentek