Fa abakusz
A hátralevő napokat a látványosságoknak áldoztuk. Elmentünk az Osztankinói televíziós toronyhoz, beültünk a cirkuszba, és megnéztünk egy jéghoki meccset.
- A Bolsojba, a Kreml múzeumába és a Tretyakov képtárba hetekkel előre kellett volna leadni a rendelést - mondta a dezsurnája.
- Utazzunk Leningrádba – javasoltam a pórul járt Dánnak.
A dezsurnája a fejét rázta. - Az útlevelükben az áll, hogy Moszkvába jöttek.
Elballagtunk a központi jegyirodába.
– Maguk nem utazhatnak Leningrádba - mondta faképpel pénztáros, anélkül, hogy belenézett volna az útlevelünkbe.
Leninre egyikünk sem volt kíváncsi, ezért az utolsó napot ajándékvásárlással töltöttük. A GUM áruházban az Olimpiáról megmaradt Misha babákon kívül egyebet nem találtunk. Vodkát meg sehol sem. Pedig metróval még az egyik külvárosba is kimentünk.
Jobb híján mahorkát vásároltam. (Rossz ötlet volt.) A pénztáros fa abakuszon számolta ki a visszajáró kopejkát.
Szipkás cigaretta, amit az oroszok csak papiroszi-ként (папиросы) emlegetnek.
A repülőn angol nyelvű szovjet propaganda újságot osztogattak. Abban olvastam, hogy az olimpia idejére a 7-18 éves fiatalokat Moszkván kívüli, ifjúsági táborokba vitték. Akkoriban ez senkit sem lepett meg.
A klinikai tisztaságú Seremetyevo után ismerősként "köszöntött" az Otopeni repülőtér szotyolával teleköpködött csomagszalagja.
Hazaérkeztünk!
Utolsó kommentek