A festői környezetben fekvő nyugdíjas otthon parkjában felállított műalkotás feltűnés nélkül elférne egy füvészkertben vagy vasúti állomáson.
Az inkriminált műalkotásról a svéd televízió közölt riportot. A szarkofágra hasonlító betonpad felirata megerősíti az szemlélő első benyomását:
„Bárka”, alatta „Mennybemenetel.”
Mondanom sem kell, hogy az élet zenitjére ért lakókban kiváltott esztétikai élmény ugyancsak eltért az elragadtatástól. Pont ez hiányzott a gyakori, egyperces néma megemlékezések mellé.
Világszerte új szelek fújnak, buzgó aktivisták káderezik a híres emberek bronzfiguráit, hogy megfelelő erkölcsi bizonyítvány híján a múzeum pincéjébe száműzzék őket. Stockholmban Carl von Linné akadt fenn a politikai korrektség szűrőjén.
Ő volt az, aki az XVIII. században felállította a modern tudományos rendszerezés alapelveit, ezzel elsőként rázta gatyába az élővilágot. Amikor a növények és állatok elfogytak akkor a Homo sapiens felé fordult. Négy változatot - az amerikait, az ázsiait, az afrikait és az európai alkategóriát – különböztetett meg, és ezzel a rassz fogalmának a megerősítőjévé vált.
A bősz aktivisták haragjától rettegő stockholmi polgároktól Linnét akár be is olvaszthatták volna, ha a Fradinak megfelelő AIK focicsapat vérmes szurkolói nem helyeznek kilátásba kemény pofonokat a lattén és cappuccinon felnőtt döntögetőknek.
Minden jó, ha vége jó:
Linné marad, a betonkoporsónak mennie kell.
Utolsó kommentek