
Az első Szakács Európai Bajnokság előestéjén érkeztem Stavangerbe. Éppen a „Stavanger Forum” elnevezésű épületkomplexum főterét övező hodályokat próbáltam azonosítani, amikor fekete pincéröltöny lebegő szárnyaira lettem figyelmes. Viselője, egy nyílt tekintetű, vörös szeplős srác, sietős léptekkel tartott felém, majd néhány centiméterrel előttem lefékezett. A nyakában lógó névkártyáján – erről mindig a világháborús dögcédula elnevezés ugrik be – láttam, hogy Matijának hívják, és ő a horvát séf. A tört angolsággal és elfúló lélegzettel előadott kérdésözönből kiderült, hogy a beígért norvég összekötője nem válaszol a hívására, így nem tudja azt, hogy hol kell átvennie a séfzakót, a felszerelése hiányos, és sürgősen kellene egy vágódeszka…
Utolsó kommentek