A Millenáris Velodromra véletlenül jutottam be: a Stefániáról egy kis köz (Dusán Radovic) vezet az Istvánmezőre. A lakatra zárt kapu épp nyitva volt. Másnap és azután sem találtam többet nyitva. A másik oldalról kapus őrzi. Beengedett, de nem volt szabad fotózni. (Azzal nem dicsekedtem, hogy képek napokkal azelőtt elkészültek.)
Uhu addig mind mondta Csurinak, hogy nagyfejű, amíg az elhitte.
- Szólítsatok ezentúl Nagyfejűnek - követelte a gerincesek közösségi fórumán, a Csiripelőn.
A címben szereplő fogást köretként ettem tőkehal mellé egy nevesincs stockholmi étteremben.
(A fénykép minősége a tangóvilágítás róvására írható.)
Az erdei iskola szülői értekezletén a tantervről vitatkoztak a szigetlakók. A pandémia miatt a gyűlést a szabadban tartották. A szülők a tengerpart szikláin, Uhu, az osztályfőnök, egy korhadásnak indult farönkön foglalt helyet. A görény mellett ülő rókamama dupla maszkot viselt. Dömötör igazgató hiányzott, ő karanténban csücsült, a denevér pedig jobbnak látta nyilvánosan nem mutatkozni.
Kezében A fóka és az ibolyák című könyvvel elsőként Fókapapa kért szót.
– Látjátok, mekkora szarvashiba van a címlapon? – lobogtatta a könyvecskét.
Krisztus sírja a középkori liturgia szerves részét képező, nagyhéten bemutatott passiójátékok kelléke volt.
A régi nyarakat, jobban mondva azt a két-három hetet, amit szabadság néven kaptunk, kivétel nélkül a Fekete tenger partján töltöttük. Eleinte Mamaián és Eforián, a hetvenes-nyolcvanas években pedig a 2 Mai (románul Dojmáj, magyarul Májuskettő) nevű faluhoz közeli tengerparton sátoroztunk.
A jövő ételéről szóló konferenciát egy stockholmi galéria épületében rendezték. Akarva-akaratlan magamba szippantottam egy kis kultúrát.
A bárány altatódala (Christian-Pontus Andersson, 2011)
A sózott marhahús konzervet a kedvenc élelmiszerboltom polcán fedeztem fel. Corned beef volt ráírva. A corned nem kukoricázásra, hanem a sószemcsékre utal, amivel a darált és préselt marhahúst az elkészítés során kezelik. Na meg nátriumnitrittel, máskülönben honnan lenne az a szép, rózsaszín színe. Állaga a pástétoméhoz hasonlít. Utoljára egyenesen a dobozból ettem. Ma is emlékszem, ahogy az ujjaimról szopogatom, a zamatos, enyhén sós levét, és megesküszöm arra, hogy ennél jobb étel nincs a földön…
Az élelmiszeripar jövőjéról szóló, ”Jövő Étele” névre keresztelt konferencia színhelye egy modern műveket bemutató stockholmi galéria volt.
Amerre a szem ellát tankok gyúrják a sarat, előttük egy kis pont mozog, gyorsan közeledik. Egy idő után tisztán ki lehet venni, hogy egyenruhát visel, szaporán liheg, és legszívesebben valahol máshol lenne.
Három év kihagyás után ismét megtartják a svéd sporthorgászok vásárát.
A mélyhűtőnk a végét járja, a napokban búcsút veszünk tőle. Az élelmiszermauzóleum hibernált lakói közül egyesek az új otthonukban várják majd a feltámadást, míg az egykor jó pénzen beszerzett készételek és a karácsonyi-húsvéti lakomák felismeretlenségig behavazott maradéka a kukába kerül.
Ma - március első vasárnapján - reggel 8-kor indították útnak a sorrendben 99-ik Vasaloppet.
Az államalapító Gustav Vasa (1496-1560) svéd király nevével fémjelzett sífutó versenyt 1922-től rendezik a közép-svédországi Dalarna tartománybeli Sälen és Mora helységek között kijelölt 90 kilométeres távon.
„A terített asztal” címmel kiállítás nyílt Stockholmban.
Ma harminchét éve annak, hogy 1986 február 28-án egy mindmáig ismeretlen tettes közvetlen közelről lelőtte Olof Palmét, Svédország miniszterelnökét.
”Ágyamból a büszke aranykupolás tornyot láttam, mely óránként ünnepélyesen és zengzetesen dalolta az idő múlását.” – írja Karinthy Frigyes az agyoperációt és annak körülményeit megörökítő könyvében, az Utazás a koponyám körül-ben.
A Riddarholmskyrkan - a Lovagsziget-templom - egyike Stockholm legrégebbi épületeinek.
Annie Leibovitz életművéből összeállított kiállítással avatták fel a stockholmi "új" Fényképészeti múzeumot.
A több mint 200 bronzból, gránitból és kovácsoltvasból készült szobor Gustav Vigeland (1869 – 1943) életműve.
Utolsó kommentek