A marokkói Dakhla Nyugat Szahara második legnagyobb városa, az Atlanti óceánba nyúló földsávon, a Dakhla félszigeten fekszik. A Párizsból induló gép közel öt órás repülés után landol a modern (és néptelen) repülőtéren.
A marokkói étkezés több fogásból áll. Nem marad éhen az sem, aki valamelyik fogásból nem kér, vagy éppen allergiás valamire. Végső esetben tunkol a tál feléje eső részén összegyűlt szószból.
Az első fogás fő eleme a homár, és aki figyelmes volt, az a homárfarkak, polipok és garnélák között bujkáló fürjtojásokból is szedett a tányérjára.
A tengeri sügér épp, hogy elfért az ovális tálcán. Kellemesen omlós és kifejezetten zamatos volt, a paradicsomos mártást a mi zsemlénknél valamivel laposabb kenyérből szakított foszlányokkal itattuk fel.
A csirke tadzsint eredeti csomagolásban szolgálták fel.
A mazsolával körített mellek és combok húsa sötétebbnek és ízletesebbnek tűnt az európai konyhában megszokottnál.
Biztos volt desszert is, de akkorra már a tengerparton próbáltam lejárni a fölös kalóriákat.
Utolsó kommentek