

























Tommy Myllymäki 2007-ben nyerte első fontos versenyét és az Év Svéd Szakácsa címet.

„Egy makacs, szívós, modern technikával dolgozó, ügyes kezű szakács, akinek az örömöt, harmóniát és szerelmet sugárzó fogásai kulináris magasságokba emelik a tenger gyümölcseit és a svéd sertéshúst. Mesteri és eredeti!” - szólt a zsűri ítélete.
Az alábbi interjú hét évvel ezelőtt jelent meg az egykori Gasztrofórumban.

- Édesanyád mellettem állt az eredményhirdetésnél. Tőle tudom, hogy négy éves korod óta érdekel a főzés, és azt is, hogy a flottánál szolgáltál, mint szakács. Igaz-e, hogy a hajón a szakács a parancsnok?
- Nem teljesen, de az étel minősége nagy hatással van a legénység hangulatára. Főleg ha már három hete nem láttak földet.
- Melyik TV-szakács befolyásolt a legjobban?
- Jamie Oliver. A lendülete, az egyszerűsége. Ahogy az ételről, a munkájáról beszél.
- Észrevettem, hogy a kakukkfű a kedvenc fűszered. Miért?
- Szeretem az ízét. Na meg azért is, mert kakukkfűvel nem lehet olyan könnyen túlfűszerezni az ételt, mint például a rozmaringgal.
- Ki lenne az álomvendéged?
- Madonna. Őt nemcsak a dalai, hanem az összetett személyisége miatt is tisztelem.
- Mi a véleményed a Ferran Adrià és Heston Blumental képviselte molekuláris gasztronómiáról?
- Nem az én műfajom. Én a saját nevemmel fémjelzett márkámat fogom kínálni.
- Mi a tanácsod az amatőr szakácsoknak?
- Csináld egyszerűen!
- Mivel tartod magad formában?
- Hetente 30 kilométert futok. Előfordul, hogy 60-at is. Mint például a Stockholm Maraton verseny előtt, amit eddig kétszer futottam végig.
- Hogyan képzeled el az életet 20 év múlva?
- Hm... Lássuk csak... Akkor negyvennyolc éves leszek. Ezt, mármint a szakácsmesterséget nem lehet 15-20 évnél többet művelni. A győzelem nélkül valószínű, hogy az ételiparban dolgoznék, például nyersanyag felvásárló szakértő lennék. De nyertem, és ezzel megnyílt a lehetőség arra, hogy megvalósítsam az elképzeléseimet. Azt, hogy éttermet nyissak, és a nevemmel fémjelzett ételt kínáljam a vendégeimnek.


















A brazil Tabata Bonardi Lyonban él, és Paul Bocusenek a Marguerite nevű éttermét vezeti.




A fényképek a stockholmi GastroNord vásár megnyitóján készültek

Mesterszakácsok vagy Fogyókúrázók, ez a kérdés, válasszatok!

Kunkorodik az uborka...

... de kint még hideg van.
Kedvenc gasztrokalandornőm mosolyra késztető könyvét annak ajánlom, aki hiányolja a humort a gombaként szaporodó szakácskönyvekből. A "Saját levében" gasztroblog ritka kivételt képez a derűt következetesen mellőző háziasszony-posztok halmazában.

Az intenzív kertészkedést szédítő magasságokba emelő Szerző a nyersanyagot és az inspirációt a garázstetőre kiterjesztett, az időjárástól és a macskakommandó jóindulatától függő Szemiramisz kertjéből szerzi. Igazi gasztrobűvész, aki az ereszcsatornából varázsol levest, amikor éppen nem krumplit termeszt jutazsákban.

Az olvasó a könyvből megismerkedhet a fotelkertész ellenségével, a gonosz palántaárussal, és a szerelemgolyót áruló huncut sarki hentessel, valamint a homo gastroblogicus paleohungaricus mindennapjaival.




A tojást és a húsvétot egymásnak teremtették. Emlékszem, húsvéthétfőn hordákba verődött, pacsulifelhőben imbolygó tojásvadászok bóklásztak keresztül-kasul a városban. „Asszony lesz a lányból...” - danolták az egyik oldalon, „…ha végigmegyek rajtad én.” - jött a válasz a túloldalról. Másnap meleg kaszinótojás és rakott krumpli volt ebédre. (Hogy mivel ettük? Mivel nem volt más.)


1.

2.

3.

4.

5.
...és egy ráadás annak, aki könnyűnek találta


"Macaron a halál torkában" (Saját Levében meghatározása)

"Religieuse au Chocolat", azaz csokoládés képviselőfánk

Saint-Honoré süti
A stockholmi parkokban felállított, új típusú szemétládák összepréselik a szemetet, és SMS-ben jelentik azt, hogy megteltek.

A szemétláda belsejébe szerelt prés motorját a tetején levő napelem hajtja.

Körülbelül ötször annyi fér belé, mint a hagyományosba, ezért ritkábban kell üríteni. A hagyományos szemétláda „csak” 750 euróba, a napelemes rokon 3000 euróba kerül.

Hosszú távon mégis az utóbbi gazdaságosabb, ugyanis jelentősen csökken a szemét elszállításával járó üzemanyag fogyasztás.

Valaki vagy valakik elhíresztelték azt, hogy Banksy ma délben Stockholmban "állít ki". Az újságok kételkedve, de közölték a szenzációsnak igérkező eseményt. Közel ezer "hátha mégis" gondolattal viaskodó kiváncsi gyűlt össze a galériákban gazdag utcácskában. Mire én is odaértem, a tömeg szétoszlott.

A látogatók tűvé tették az utcácska minden zegét-zugát. Az elszántabbak a galériákkal megtűzdelt régi épület udvarát körülvevő raktárok tetejére is felmásztak.

Lehet, hogy a régi felirat titkos üzenetet tartalmaz, már csak azért is, mert helyesen nem lonley hanem lonely. Feltéve, hogy a magányra gondolt az, aki írta.

A Banksy-utánzók "műveivel" a kutya sem törődött.
Én azért nem vennék mérget arra, hogy Banksy nem járt ma Stockholmban...



"Hallották hírét a Láthatatlan Légiónak? Nem?"

”... a Láthatatlan Légió kísértetregrutái fekete napszemüveget viselnek.”

”Úgy csapkodtak jobbra-balra a puskaaggyal, mintha tüskebokrot törnének szét az útjukban.”

"Rien ne va plus!"

A győztes Molnár Gábor halfogása

Az egyik hozzávaló - a fekete tőkehal filézése közben

Egy kis mártás is jár hozzá

Abból a csíkosból én is kérek

Nézd meg jól, nehogy kihagyjunk valamit

Molnár Gábor malacfogása

Baloldalon a halfogások, jobboldalon a malacságok
Utolsó kommentek