Arnolddal a stockholmi központi könyvtárban találkoztam. Messziről intett a kezében tartott könyvvel.
Amióta nyugdíjba ment, szabadidő milliomosként a könyveket és az újságokat bújja, és minden híradót megnéz. Nem csoda, hogy tele van véleménnyel, amit kérve-kéretlenül megoszt a környezetével.
- Emlékszel a vegyész kollégánkra, aki azt állította magáról, hogy szabad szemmel látja az atomokat? – Arnold szereti felvezetni a történeteit. - Amíg egy szép nap végleg bezsongott, és zárt osztályra került.
- Hogyne emlékeznék. És arra a havasi emberre is, aki a fehér abroszt kapirgálta - mondtam. - Nadragulyát evett, szomorú szemű felesége szerint a tavalyi havat választotta el az ideitől.
Arnold nem hagyta kizökkenteni magát a gondolatmenetéből. Lapozott a Thunberg családról szóló könyvben, míg a keresett részhez ért.
"Szívből jött jelenetek"
Utolsó kommentek