Az erdei iskola szülői értekezletén a tantervről vitatkoztak a szigetlakók. A szülők a tengerpart szikláin, Uhu, az osztályfőnök egy korhadásnak indult farönkön foglalt helyet. A görény mellett ülő rókamama dupla maszkot viselt. Dömötör igazgató hiányzott, ő karanténban csücsült, a denevér pedig jobbnak látta nyilvánosan nem mutatkozni.
Kezében „A fóka és az ibolyák” című könyvvel elsőként Fókapapa kért szót.
- Látjátok, mekkora szarvashiba van a címlapján? – lobogtatta a könyvecskét.
- Nem vagyunk vakok, és milyen jogon használja negatív összefüggésben a nevem? – hőbörgött Szarvaspapa.
- Tényleg, az a pettyes nem ibolya - mondta Gilisztamama, aki rozmárt még nem látott, de ibolyát már szagolt.
- Még hogy rozmár vagyok! – háborgott Fókapapa – Miért olvassanak ivadékaink olyan könyvet, ami felzaklatja őket? Kérdem én.
- Sz-sz-szeretném megjegyezni, hogy az én értékrendembe nem fér bele a Dzsungel könyve – sziszegte Vipera. - Emellett nehezen olvasható és kedvét szegi a csemetéknek.
- A Vukot lássák el figyelmeztető szöveggel – hápogta Tás. Rókamama szúrós tekintetét nem lehetett félreérteni. Egérke cincogását elnyomta az állati hangzavar.
- Erre már gondoltunk - bólogatott Uhu. - Beleírtuk, hogy „Ez a könyv sértheti a vadkacsa pipék érzékenységét, és károsan befolyásolhatja a tollasodásukat”.
- Mind meghülyültetek? – háborgott Teknős. - Gyermekkorom kedvenc olvasmánya volt.
A káoszba fúlt értekezlet után Egérke kettesben maradt Uhuval.
- Miért nem engedtél szóhoz jutni? Azért mert kicsi és szürke vagyok? - cincogta felháborodottan.
-----------------------------------------------------------------------
Kende Zsófia A fóka és az ibolyák könyvének (1955) címlapját Ion Mitrici illusztrálta.
Utolsó kommentek