A hetven-nyolcvanas évek pelenkában totyogó svéd étteremkultúrájának legnépszerűbb fogása a plankstek, a fatányéros volt. Nem volt olyan lebuj, kocsma vagy étterem amely ne kínálta volna a "fatányéros + egy korsó sör" kombinációt 99 koronáért. A kancsó sörből legtöbbször több lett.
Svéd források szerint a fatányéros, mint az ősi magyar konyha terméke, már az 1900-as évek elején szerepelt a Gundel étlapján. Sülteket - sertés, marha, szalonna, libamáj és krumpli – falapra halmoztak, és úgy szolgálták fel. A svéd deszka közepén a marhasült foglalt helyet, ami az étlap szerint bélszínből vagy hátszínből készült. A szomszédban működő étterem szerb szakácsa egy gyenge pillanatában elárulta, hogy nem volt szíve a méregdrága húst a vendégre pazarolni, ezért különféle pácokkal megpuhított, lényegesen olcsóbb húsfajtákkal, tarjával (nyak) vagy lapockával helyettesítette. Takács Tamás, stockholmi étteremtulajdonos szerint egy étterem csakis akkor nyereséges, ha a vendég az étel mellé legalább két sört rendel. Tomi több mint ötven éve él Stockholmban. Az 1969-ben forgatott Utazás a koponyám körül című magyar film forgatása alatt tolmácsként és statisztaként működött közre: ő a Venczel Verával csókolózó „stockholmi fiú”. (Az említett jelenet:1óra:15perc:32mp).
Utolsó kommentek