Másnap vendéglátóink egy kis szobába vezettek, ahol egy szikár öregember várt ránk.
Antonov-Romanovszki életkorát hetven körülire becsültem. Könyökén és a térdén kifényesedett, sötét öltönyt viselt. Kényelmetlenül feszengtünk a szovjet mértékkel luxuscikknek számító ruházatunkban.
Azt hittük, hogy rosszul hallunk, amikor olaszul szólt hozzánk. Szaknyelvben nincs lényeges különbség a román és az olasz között. Nem emlékszem, hogy miről beszéltünk, csak arra, hogy majdnem mindent értettünk. Olasz nyelvtudására egy 2003-ban készült, a 95-ik születésnapja alkalmára készült ünnepi kiadvány vetett fényt, amelyet a napokban találtam az interneten.
Vszevolod Vasziljevics Antonov-Romanovszki 1908-ban született Liege-ben, ahol édesapja, a szibériai száműzetésből menekült Vaszilij Grigorjevics megfordult Krupszkaja és Lenin társaságában. Röviddel Vszevolod Vasziljevics születése után, a család Lunacsarszkij tanácsára Olaszországba költözött, ahol édesapja a Pravda, majd az orosz forradalom után a TASS tudósítója volt. A család 1924-ben tért vissza Moszkvába, ahol Vszevolod Vasziljevics érettségizett, majd 1930-ban elméleti fizikából államvizsgázott. A luminoforok kutatása mellett ő tervezte az első űrhajók gamma sugárzásmérőjét.
„Olaszul” máskor is boldogultam. Harminc évvel ezelőtt foci drukkerekkel teli vonaton utaztam Rómába. Megkérdezték, hogy honnan-hova, mondtam, hogy Stockholmból Rómába. A svéd focisták az ötvenes évek óta rendkívül népszerűek Olaszországban. A Gre-No-Li hármas - Gunnar Gren, Gunnar Nordahl and Nils Liedholm - legalább annyira ismert, mint a Puskás név Madridban. Akadt egy jótét lélek, aki értett angolul. Az önkéntes tolmács észrevette, hogy nem mindig várom meg azt, hogy olaszból fordítson. Svéd létemre, hogy-hogy értek olaszul? Tisztáztam a származásom, és azt, hogy beszélek románul. Többet nem érdekelte a véleményem.
Úton hazafelé betértünk a Magyar Kultúra boltjába, ahol bevásároltam az Albatrosz sorozat könyveiből.
(Utolsó rész következik)
Utolsó kommentek