Volt egyszer, hol nem volt, túl az Óperenciás tengeren volt egy hatalmasnak nem mondható erdő. Egy szép tavaszi napon váratlan incidens kavarta fel az addig békésen szálló digitális virágport: az erdőlakók közösségi Facebook vitafórumán Dörmögi Dömötör lerókázta Csalavári Csalavért. A két pártra szakadt kommentálók napról-napra fokozódó konfliktusának megoldására békéltető zoom-gyűlést hívtak össze.
A Dömötört védők Csalavér sötét múltjáról tettek tanúbizonyságot.
A jégen sétáltam, amikor ezekbe a furcsa kütyűkbe "botlottam".
Vajon mi a szerepük?
Stockholmban és a környező városokban a bicikliutat tisztítják meg a hótól.
Rossz nyelvek szerint így akarják biciklizésre rávenni a lustaságra hajlamos nyugdíjasokat.
Volt egyszer, hol nem volt, a Namíb sivatagtól északra, a Szaharától délre egy gondtalanul legelésző zebracsorda. Vándorlásuk során egy oroszlán keresztezte az útjukat. Az oroszlánt ősi ösztöne és a korgó gyomra vezérelte. Bemutatkozásnak megevett egy beteg zebrát. Aztán egy öreg zebrát. Szegények nem tudtak elég gyorsan futni, ami a zebráknál a legyengült immunrendszer jele.
Holdkelte
A házunk előtti kis téren egy középkorú nő eteti a varjakat.
- Állatvédőnek néz ki – mondta a múltkor a kutyás szomszédom. – Ha rajta múlna, betiltaná a madárijesztőket.
Árnyék-játék Stockholmban
"Bár tudnám mikor de mikor megyek..."
Fa abakusz
A hátralevő napokat a látványosságoknak áldoztuk. Elmentünk az Osztankinói televíziós toronyhoz, beültünk a cirkuszba, és megnéztünk egy jéghoki meccset.
- A Bolsojba, a Kreml múzeumába és a Tretyakov képtárba hetekkel előre kellett volna leadni a rendelést - mondta a dezsurnája.
- Utazzunk Leningrádba – javasoltam a pórul járt Dánnak.
Másnap vendéglátóink egy kis szobába vezettek, ahol egy szikár öregember várt ránk.
Az év legrövidebb napján néhány percre kisütött a nap Stockholmban.
Hétfő reggel bejelentés nélkül megjelentünk az Egyetemen. Hivatalnokokkal teli terembe kerültünk. Odaléptünk az egyik asztalhoz, és üggyel-bajjal előadtuk jövetelünk okát. A komor tekintetű hivatalnok felemelte a kagylót. Perceken belül megszólalt az összes telefon. Kavics került az ellenőrzés olajozott mechanizmusába. Románia az „1968-as kilépés” óta a szocialista tábor fekete báránya volt, ami súlyosbíthatta a kapitális mulasztásért felelősök bűnét.
Szürke, nyálkás őszi napra ébredtünk. A dezsurnáját hiába kerestük, nem találtuk a szobájában.
- Szombat van, és velünk ellentétben a szovjet barátaink ma nem dolgoznak – mondta Dán. – Ők hatvan, mi még csak harminc éve építjük a szocializmust.
Dánról nem lehetett tudni, hogy mikor viccel, és mikor beszél komolyan.
- Lássunk várost, amíg a fogadóink előkerülnek – javasoltam.
A moszkvai metró térképe 1980-ban.
Moszkvában negyven évvel ezelőtt, az Afganisztán szovjet megszállása miatt több ország által bojkottált nyári Olimpia évében jártam.
1980-ban kémiai kutatóintézetünk dolgozói előtt ritkaságszámba menő alkalom nyílt külföldi tanulmányútra jelentkezni. Túl jól hangzott, párttag sem voltam, ezért egy moszkvai egyetemet neveztem meg. A többiek olyan neves nyugati egyetemeket céloztak meg, mint a Sorbonne vagy a Harvard. A kéréseket két kivétellel visszautasították. Az egyik enyém, a másik a Dáné volt, aki főnök lévén több helyre aspirálhatott, ezért – miután jót nevetett a választásomon - a Sorbonne mellé beírta Moszkvát.
A koronavírus "kiszorította" a zumbázókat az edzőtermek elé.
Varádics aranyvirág (Tanacetum vulgare L.) alias gilisztaűző varádics.
A 35 méter magas fenyőfát 1996 óta minden évben felállítják az Óváros partján.
"Egy vakáció, amely melegít!"
A räkmacka néven ismert, dán "eredetű" rákszendvics az 1950-es évek óta szerepel a svéd kávéházak kínálatában.
Utolsó kommentek