Az erdei iskola szülői értekezletén a tantervről vitatkoztak a szigetlakók. A szülők a tengerpart szikláin, Uhu, az osztályfőnök egy korhadásnak indult farönkön foglalt helyet. A görény mellett ülő rókamama dupla maszkot viselt. Dömötör igazgató hiányzott, ő karanténban csücsült, a denevér pedig jobbnak látta nyilvánosan nem mutatkozni.
Kezében „A fóka és az ibolyák” című könyvvel elsőként Fókapapa kért szót.
- Látjátok, mekkora szarvashiba van a címlapján? – lobogtatta a könyvecskét.
Az „El Casa Serafin” halászcsárda mesés langusztájáról egy Kanári-szigetekről szóló svéd útikönyvben olvastam. A leírás alapján a „megér egy utat” Michelin kategóriába tartozott, ezért húsz évvel ezelőtt mi is útba ejtettük.
A - Párizs, Au Lapin Agile
Volt egyszer, hol nem volt, még az északi sarkkörön is túl volt egy hóval-jéggel borított sziget. Lakói a Sarki kocsmában szokták megtárgyalni ügyes-bajos dolgaikat.
- Hiába mentem ki korán a lékhez, nekem már nem jutott fókahús - búslakodott Márton, a becsületben megsárgult bundájú, öreg jegesmedve.
- Hogy ott rohadna meg ez a modern klíma, meg az is, aki kitalálta – morogta a reakciós hírében álló Ubul rozmár.
Volt egyszer, hol nem volt, túl az Óperenciás tengeren volt egy hatalmasnak nem mondható erdő. Egy szép tavaszi napon váratlan incidens kavarta fel az addig békésen szálló digitális virágport: az erdőlakók közösségi Facebook vitafórumán Dörmögi Dömötör lerókázta Csalavári Csalavért. A két pártra szakadt kommentálók napról-napra fokozódó konfliktusának megoldására békéltető zoom-gyűlést hívtak össze.
A Dömötört védők Csalavér sötét múltjáról tettek tanúbizonyságot.
A jégen sétáltam, amikor ezekbe a furcsa kütyűkbe "botlottam".
Vajon mi a szerepük?
Stockholmban és a környező városokban a bicikliutat tisztítják meg a hótól.
Rossz nyelvek szerint így akarják biciklizésre rávenni a lustaságra hajlamos nyugdíjasokat.
Volt egyszer, hol nem volt, a Namíb sivatagtól északra, a Szaharától délre egy gondtalanul legelésző zebracsorda. Vándorlásuk során egy oroszlán keresztezte az útjukat. Az oroszlánt ősi ösztöne és a korgó gyomra vezérelte. Bemutatkozásnak megevett egy beteg zebrát. Aztán egy öreg zebrát. Szegények nem tudtak elég gyorsan futni, ami a zebráknál a legyengült immunrendszer jele.
Holdkelte
A házunk előtti kis téren egy középkorú nő eteti a varjakat.
- Állatvédőnek néz ki – mondta a múltkor a kutyás szomszédom. – Ha rajta múlna, betiltaná a madárijesztőket.
Árnyék-játék Stockholmban
"Bár tudnám mikor de mikor megyek..."
Fa abakusz
A hátralevő napokat a látványosságoknak áldoztuk. Elmentünk az Osztankinói televíziós toronyhoz, beültünk a cirkuszba, és megnéztünk egy jéghoki meccset.
- A Bolsojba, a Kreml múzeumába és a Tretyakov képtárba hetekkel előre kellett volna leadni a rendelést - mondta a dezsurnája.
- Utazzunk Leningrádba – javasoltam a pórul járt Dánnak.
Másnap vendéglátóink egy kis szobába vezettek, ahol egy szikár öregember várt ránk.
Az év legrövidebb napján néhány percre kisütött a nap Stockholmban.
Hétfő reggel bejelentés nélkül megjelentünk az Egyetemen. Hivatalnokokkal teli terembe kerültünk. Odaléptünk az egyik asztalhoz, és üggyel-bajjal előadtuk jövetelünk okát. A komor tekintetű hivatalnok felemelte a kagylót. Perceken belül megszólalt az összes telefon. Kavics került az ellenőrzés olajozott mechanizmusába. Románia az „1968-as kilépés” óta a szocialista tábor fekete báránya volt, ami súlyosbíthatta a kapitális mulasztásért felelősök bűnét.
Szürke, nyálkás őszi napra ébredtünk. A dezsurnáját hiába kerestük, nem találtuk a szobájában.
- Szombat van, és velünk ellentétben a szovjet barátaink ma nem dolgoznak – mondta Dán. – Ők hatvan, mi még csak harminc éve építjük a szocializmust.
Dánról nem lehetett tudni, hogy mikor viccel, és mikor beszél komolyan.
- Lássunk várost, amíg a fogadóink előkerülnek – javasoltam.
A moszkvai metró térképe 1980-ban.
Moszkvában negyven évvel ezelőtt, az Afganisztán szovjet megszállása miatt több ország által bojkottált nyári Olimpia évében jártam.
1980-ban kémiai kutatóintézetünk dolgozói előtt ritkaságszámba menő alkalom nyílt külföldi tanulmányútra jelentkezni. Túl jól hangzott, párttag sem voltam, ezért egy moszkvai egyetemet neveztem meg. A többiek olyan neves nyugati egyetemeket céloztak meg, mint a Sorbonne vagy a Harvard. A kéréseket két kivétellel visszautasították. Az egyik enyém, a másik a Dáné volt, aki főnök lévén több helyre aspirálhatott, ezért – miután jót nevetett a választásomon - a Sorbonne mellé beírta Moszkvát.
A koronavírus "kiszorította" a zumbázókat az edzőtermek elé.
Utolsó kommentek