
Az Északi múzeum (kissé takarva)

Az Északi múzeum (kissé takarva)
A stockholmi Műszaki Múzeum „Zero City” kiállítása keretében történelmi járműveket állítanak ki, köztük az első svéd gyártású, saját motorja által hajtott gépjárművet, az 1897-ben tervezett Vabis-t, amelynek 1903-ban fejezték be a fejlesztését. (Sorozatgyártásra nem került sor.)

Lelkes szakik több ezer órás munkával renoválták a 120 éves jármű alkatrészeit, és működésképessé tették az 1902-ben készült B-motort*.
Tegnap, május 17-én a stockholmi norvégok felvonulással és zenés műsorral emlékeztek a syttende mai-ra keresztelt nemzeti ünnepükre.

Az egyetemi laborban békésen hörpölgettem az ebéd utáni kávémat, amikor a titkárnőnk megállt a hátam mögött, és halk torokköszörüléssel jelezte: mondana valamit. Elnézést kért, hogy munka közben zavart meg – az iparból került hozzánk, idestova tíz éve dolgozik nálunk, de még mindig tisztelettel viseltetik a kutatókkal szemben, – de egy hölgy szeretne valamit kérdezni, mégpedig, ha jól értette, a savakkal kapcsolatban. Ezzel magamra is hagyott az ajtóban félszegen álldogáló, dundi hölggyel.
Bemutatkoztunk, kiderült, hogy könyvet ír – méghozzá krimit. Ez az első könyve, szakmai tanácsra lenne szüksége. A sztori lényegében kész, csak egy részletet szeretne pontosítani, mégpedig a hulla nyomtalan eltüntetésének technikai kivitelezését.
A rendőrségen nem álltak szóba vele, minden reménye egy vegyész, aki megfelelő oldószert tud ajánlani a kényes művelet sikeres véghezviteléhez. Egy megoldást talált, a királyvízet, azt szeretné ellenőriztetni. Tehát adott egy 180 centis, kb. 80 kilós férfihulla. A gyilkos gumikesztyűt húz, gázálarcot vesz fel, és zománcozott fürdőkádban egy rész salétromsavat három rész sósavval kever össze, és belemeríti a pácienst. – Észak leányához méltatlanul, gesztikulálva magyaráz. – Amikor az teljesen feloldódott, kihúzza a dugót, és volt áldozat, nincs áldozat!


Uhu addig mind mondta Csurinak, hogy nagyfejű, amíg az elhitte.

- Szólítsatok ezentúl Nagyfejűnek - követelte a gerincesek közösségi fórumán, a Csiripelőn.

A bouillabaisse összetevői. Erre öntik a forró alaplevet.
Először jártunk újdonsült svéd barátainknál, Magnusnál és Gunillánál, ami azt jelentette, hogy rám hárul az a megtiszteltető feladat, hogy ”díszvendégként” asztalhoz vezessem a háziasszonyt, és a vendégkoszorú nevében megköszönjem a vacsorát.
”Kedves barátaim! Eljött az ideje, hogy köszönetet mondjunk ezért a kulináris kirándulásnak is beillő, kiváló ízléssel összeállított vacsoráért. Gunilla nyári beszámolója lélegzetelállítóan érdekes volt, így a mai este szellemiekben is gazdag élményként fog az emlékezetembe vésődni. Megragadom az alkalmat, hogy mindannyiunk nevében - itt majd körbejártatom a tekintetemet az asztal körül ülőkön - megköszönjem vendéglátóinknak, Gunillának és Magnusnak, ezt a tüneményes vacsorát.”


Tegnap még: hagymakupolával iilusztrált "Orosz kefírkultúra"

Az IKEA ankétjára 28 országból érkezett 14 000 válaszból a következő derült ki: Svédországban, Olaszországban, Norvégiában, Kanadában és Finnországban a konyha a lakás legfontosabb helyisége. Máshol legtöbben a nappalira szavaztak, Tajvanon és Kínában pedig a hálószoba a legfontosabb
Svédországban és Magyarországon az átlaghoz közeli időt, azaz 2 óra 20 percet, Olaszországban ennél kerek egy órával többet tartózkodnak a konyhában. Az olasz egyúttal 1 óra 10 perccel többet is főz.
Amikor éppen nem főzünk, akkor beszélgetünk, internetezünk vagy a hobbinknak élünk. És ölelkezünk. A svédek 22 százaléka használja romantikus-erotikus célra a konyhát. Ebből a szempontból a japánokkal együtt világelsők.

Apolló(n) - mert ő a modell - a teknőc hátpáncéljából készített lírát Hermésztől kapta. "Hermész, melőtt még újszülöttként ellopta Apollón barmait, egy teknőst talált, amelyből megalkotta az első lírát. Mikor Apollón meglelte a tolvajt, Hermészt, az lírajátékával engesztelte őt ki, majd neki adta hangszerét."

Carl Milles Stockholm kellős közepén álló szobra Esaias Tegnér "Ének a naphoz" című versének állít emléket.
Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, még a Baktérítőn is túl, volt egyszer egy szegény asszony, s annak meg három gyereke. Az asszonyt Pandémiának, a gyerekeit Ebolának, Maláriának és Omikronnak hívták. A legkisebbet, a viharos szerelmi kalandból származó Omikront jó génekkel áldotta meg a sors, mert gyorsabban nőtt, mint esőben a gomba.

Egy szép nap a kis Omikron – főleg a gonosz nővérek féltestvéri bánásmódja miatt - elérkezettnek találta az időt arra, hogy meglátogassa az apját. Érzékeny búcsút vett Pandémia mamától, aki sokáig köhögött utána. Tüsszentések útján jutott ki a repülőtérre, ahol felszállt egy Angliába tartó utasra. Londonban a sok munkától félrecsúszott koronájú nagybátyja, Delta bácsi várta, aki a napi hírekből értesült az érkezésére. A kis Omikront meglepte az, hogy Delta bácsi látványosan tartotta vele a távolságot.
- Sajnálom, de a szabály az szabály – mondta, és szaporán mosta a kezeit.
Együtt mentek el az apja régi címére. Az egykori ház helyén egy modern üzletközpont díszelgett. A kis Omikron apjának szőrén-szálán nyoma veszett. Szerencsére Delta bácsi fia járatos volt az internet berkeiben, és megtalálta az apja Facebook oldalát. Sajnos az utolsó, mandarinul írt bejegyzés több mint egy éves volt.
- Kövesd a sárga vonalat - tanácsolta Delta bácsi. - Ismerek valakit, aki az Olimpiára utazik.
A kis Omikron egy svéd műkorcsolyázón érkezett az Olimpiára, ahol csak annyit időzött, amennyire két norvég síző karanténba internálásához volt szüksége. Pandémia néni egyik, madárinfluenzában utazó rokonával, az örökké vigyorgó Mutánssal a piacon találkozott, ahova egy pekingi-kacsaárus vitte el. Amikor megtudta, hogy a kis Omikron mi járatban van, Mutáns mély hallgatásba burkolózott.
Éjszaka cédulát csúsztattak be az ajtaja alatt. “Apádat utoljára egy alacsonyan szálló denevéren látták. Ne kívánj a sorsára jutni. Egy jóakaród.”
A kis Omikront keményebb fehérjéből faragták, minthogy letörjék a sorozatos kudarcok. Hiába gördítenek lépten-nyomon antitesteket eléje, fáradhatatlanul járja a világot, hogy hol itt, hol ott üsse fel a fejét.
A mesémnek távolról sincs vége, éppen ezért fuss előle.

Kontyos réce (Aythya fuligula)


A „Főzzünk meztelenül!” című szakácskönyv-sorozatot Debbie Cornwell és Stephen Cornwell újdonsült házasoknak írta. Murgatroyd Ebenezer és Herb Roth humoros de „mérges” szakácskönyve, a „Főzz, hogy ölj!” gyilkos hajlamú háziasszonyoknak, boszorkányoknak, kísérteteknek és kannibáloknak szól.

A széndioxid-kibocsátást jelentősen csökkentő, fosszilmentes, ”zöld" acélt propagáló, minden szempontból politikailag korrekt reklámot a legnagyobb svéd energiaszolgáltató, a Vattenfall szereltette fel Stockholm falaira.

Ha a fizetés pillanata előtt elsütünk egy ártatlan viccet, akkor nagyobb borravalót kapunk. Ugyanazt érjük el, ha a fizetési szándék előtt másfél másodperccel a vendéghez érünk.


Evés közben valóságos zenebonát keltünk a szánkban, melynek erőssége és frekvenciája (hangmagassága) a termék ropogósságával függ össze. Ismerős hangok, fel vagyunk készülve rájuk, ezért nem ugrunk fel rémülten, amikor kemény kekszbe, nápolyiba harapunk.

Stockholmban Swedish Grace – Art and Design in 1920s Sweden néven kiállítás nyílt az 1920-as évekről.

Az isteni Garbo (Ruth Harriet Louise, 1927)
Évekkel ezelőtt az egyik pesti étteremben ebédeltem. A cseréptálban felszolgált rakott krumpli élvezetében váratlan incidens zavart meg.

-Where is the breast? (Hol a mell?) - bődült el a mellettem levő asztalnál ülő hórihorgas férfi.
A konyhaajtó félfáját támasztó pincér felriadt, és a méltatlankodó vendég asztalához vonszolta magát.
- Na, mi a baj? - kérdezte felvont szemöldökkel.
Utolsó kommentek