17 éves voltam, mikor olasz pótanyukám megkérdezte, mi miket szoktunk enni. Reggelente az iskolabusszal utaztunk a közeli Feltre városkába, tipikus észak-olasz kisváros, Veneto tartományban. Ha délután kellett bejutni oda a mamma vitt be minket. Régi Fiat Unoval száguldottunk el a tóparton, végig a duzzasztó mellett a szerpentinen. Ezt sosem tudtam megszokni, halálfélelmem volt. Pótanyukám nyugtatgatott, harminc éve, minden nap kétszer megteszi ezt az utat, csukott szemmel is menne, bízzak benne.
























Utolsó kommentek