1.
2.
3.
4.
5.
...és egy ráadás annak, aki könnyűnek találta
1.
2.
3.
4.
5.
...és egy ráadás annak, aki könnyűnek találta
"Macaron a halál torkában" (Saját Levében meghatározása)
"Religieuse au Chocolat", azaz csokoládés képviselőfánk
Saint-Honoré süti
A stockholmi parkokban felállított, új típusú szemétládák összepréselik a szemetet, és SMS-ben jelentik azt, hogy megteltek.
A szemétláda belsejébe szerelt prés motorját a tetején levő napelem hajtja.
Körülbelül ötször annyi fér belé, mint a hagyományosba, ezért ritkábban kell üríteni. A hagyományos szemétláda „csak” 750 euróba, a napelemes rokon 3000 euróba kerül.
Hosszú távon mégis az utóbbi gazdaságosabb, ugyanis jelentősen csökken a szemét elszállításával járó üzemanyag fogyasztás.
Valaki vagy valakik elhíresztelték azt, hogy Banksy ma délben Stockholmban "állít ki". Az újságok kételkedve, de közölték a szenzációsnak igérkező eseményt. Közel ezer "hátha mégis" gondolattal viaskodó kiváncsi gyűlt össze a galériákban gazdag utcácskában. Mire én is odaértem, a tömeg szétoszlott.
A látogatók tűvé tették az utcácska minden zegét-zugát. Az elszántabbak a galériákkal megtűzdelt régi épület udvarát körülvevő raktárok tetejére is felmásztak.
Lehet, hogy a régi felirat titkos üzenetet tartalmaz, már csak azért is, mert helyesen nem lonley hanem lonely. Feltéve, hogy a magányra gondolt az, aki írta.
A Banksy-utánzók "műveivel" a kutya sem törődött.
Én azért nem vennék mérget arra, hogy Banksy nem járt ma Stockholmban...
"Hallották hírét a Láthatatlan Légiónak? Nem?"
”... a Láthatatlan Légió kísértetregrutái fekete napszemüveget viselnek.”
”Úgy csapkodtak jobbra-balra a puskaaggyal, mintha tüskebokrot törnének szét az útjukban.”
"Rien ne va plus!"
A győztes Molnár Gábor halfogása
Az egyik hozzávaló - a fekete tőkehal filézése közben
Egy kis mártás is jár hozzá
Abból a csíkosból én is kérek
Nézd meg jól, nehogy kihagyjunk valamit
Molnár Gábor malacfogása
Baloldalon a halfogások, jobboldalon a malacságok
Szeptember
Október - december (a konyhaablakban)
Augusztus
Július
Virágzik a pritamin paprika!
Így néz ki az utcáról
2013 március
Április
Május
Június
A Zenger Paşa Konağı étterem Ankara legszegényebb negyedében, egy 1721-ben épült, háromemeletes faházban van.
Az étterembe oszmán kütyükkel tömött ócskapiac benyomását keltő néprajzi múzeumon keresztül lehet feljutni. Fent Ankara legszebb kilátása tárul a látogató elé, ami egymagában megéri azt, hogy betetted a lábad ebbe a bagolyvárba.
Az élő zenével körített fogások nem hagytak maradandó emléket. Pedig egyesek szerint ez Ankara legjobb étterme, ahol az alkalom tiszteletére janicsárnak kiöltözött pincér vendégtoroknak szegzett jatagánnal vagdossa fel az előételnek felszolgált török pizzát, a pidét.
A nemhivatalos Szakács Európa Bajnokságra május 7-8 között Stockholmban kerül sor. A rendezők és a svéd színeket képviselő versenyző, Tommy Myllymäki ebéddel egybekötött sajtókonferencián mutatkozott be.
Henrik Norström (Bocuse d’Or ezüstérem - 2001), Mathias Dahlgren (aranyérem - 1997) és Tommy Myllymäki (ezüstérem - 2011)
Törökország először, Bulgária és Ausztria pedig hosszas távollét után jelentette be a részvételét. A magyar versenyző május 8-án, a 4-ik fülkében fog sütni-főzni. Kiléte a március 12-i budapesti válogató után lesz ismeretes.
A verseny egyik fő nyersanyaga, a kényszerű száműzetésből visszatért sertéshús lesz. A korgó gyomorral felsorakozott médiaképviselők kóstolót kaptak a legnagyobb svéd szigeten, Gotlandon tenyésztett süldő lapockájából.
- Vigyázz! - rikoltotta el magát az ajtóhoz legközelebb ülő káplár. A katonák felpattantak, a cinedényekhez ütődő kanalak csörgése fokozatosan halkult. Az élelmezésért felelős őrmester belépett, vizslaszemét körbejáratta a kopaszra nyírt fejeken. Elsétált a hosszú asztalok mellett, mustrálgatta a reszkető alanyokat, majd az asztalunkhoz lépett.
- A mérnök uraknak is szólt a parancs! Baj van a hallásukkal? - érdeklődött, miközben a büntetés kiszabásán gondolkozott.
Az urazás sértés volt, ennyi erővel akár népellenest is mondhatott volna. Bántam, hogy Mircsára hallgattam. Szívesen felálltam volna, de már késő volt.
- A katonát étkezés közben még a generális sem zavarhatja - tagolta Mircsa - hát még egy felfuvalkodott hólyag. De ha már úgyis idedugta az orrát, akkor válaszoljon itt, mindenki előtt! Miért lopják ki a húst az ételünkből? Mert a katonai szabályzat - ekkor Mircsa az őrmester orra alá tartotta a katona kötelességeiről és jogairól szóló vörös könyvecskét - több kalóriára, és naponta legalább egyszeri húsételre jogosítja föl a néphadsereg katonáját.
Az égővörös borítójú könyv a vegyi fertőtlenítés tantermének a polcán hevert. A kutya sem nézett bele Mircsán kívül, aki elalvás előtt passzusokat olvasott fel belőle.
Hajnali atomtámadás sem érhette váratlanabbul az őrmestert! Szeme összeszűkült, zárkát, haditörvényszéket és hasonló rettenetes következményeket emlegetve hátrált az ajtóig. Hangja falzettbe csapott, ujját ránk emelte, majd eltűnt a sötét nyílásban.
A beállt csendben hallani lehetett, ahogy Mircsa tört a fekete kenyérből, majd a darabot a színtelen lébe mártotta.
Másnap semmi különös sem történt azon kívül, hogy a babfőzelékben a kavicsok mellett tekintélyes húsdarabokat is találtunk. Hetek teltek el, de a beígért megtorlás elmaradt, a feljavított táplálék megszokottá vált, az incidens feledésbe merült.
A továbbiakban a vörös útmutató előírásai szellemében katonáskodtunk. A parancs elhangzása után Mircsa kigombolta a zubbonyát, és elmélyülten lapozgatott. Ilyenkor türelmesen vártunk. Ha Mircsa bólintott, akkor engedelmeskedtünk, ha nem, akkor tovább ácsorogtunk. (Arra már nem emlékszem, hogy törvényes volt-e a legkövérebb kiskatonát gázálarcban, vállán három puskával menetelő egységünk körül futtatni.) A vörös szabálygyűjteményből szerzett tudásnak volt köszönhető az is, hogy a zsúfolt hálótermekben lebontották az emeletes ágyakat, és a gatyában-ingben alvás után vadonatúj pizsamákat kaptunk. A tisztek kerülték a konfrontációt, a délutáni csesztetést ping-pongozás és szabadfoglakozás váltotta fel.
A békebeli hangulat vihar előtti csendnek bizonyult. Egy zúzmarás reggel a jelentéstétel után valamennyiünket bezavartak a tanterembe. A kintről beszűrődő hangokból ítélve valami rendkívüli esetről volt szó. A káplár vezényszavára felpattantunk, és vigyázzba vágtuk magunkat. A parancsnokunk belépett, és az állandóan vigyorgó Mircsára mutatott. - Az állambiztonság őrnagya hivat. Fegyelmezetlen viselkedésedet okold a továbbiakért! - mondta rosszul leplezett kárörömmel.
Az államrend védelmét szolgáló szervet olyan kivételes esetben szokták kihívni, mint például a büntetőszázadban letöltendő szolgálat. Mircsa arcáról eltűnt a vigyor, tartása megroggyant. Néztünk hajlott hátát, amint alvajáróként követte a parancsnokot.
Ahogy telt az idő, úgy nőtt a valószínűsége, hogy Mircsát többé nem látjuk. Ebédre kiengedtek minket a teremből. Némán kanalaztuk a káposztalevest, a káplárok elfelejtették ugráltatni az újoncokat. Utasítás híján csoportokba verődve cigarettáztunk az udvaron, amikor kinyílt a főépület ajtaja, kilépett rajta Mircsa és egy magas, ősz halántékú őrnagy. Ránézésre két ismerős, aki évek óta nem találkozott, és most mindenről be akar számolni egymásnak. A kapunál elidőztek, aztán vállveregetős búcsút vettek.
Mircsa egyenesen felénk tartott.
- Mitől szartatok be? - kérdezte a régi vigyorral az arcán.
- Ugyan mitől, Vaddisznókám! - jött meg Franci hangja. - Mi azért izgultunk, hogy búcsút vehessünk tőled, erre te... Hadd ne firtassuk, hogy pár órával ezelőtt ki volt jobban berezelve!
Mircsának ettől még jobb kedve kerekedett.
- Szerencsémre már a kihallgatás elején a származásom felől érdeklődött. Hol születtem? Mondom, Pitestiben.
- Pitestiben? - kérdezte.
- Nem pontosan, hanem mellette, egy nagyobb községben.
- Pont abban a községben?
- Nem éppen ott, hanem egy közeli faluban. Mondom a nevét.
- A felvégen, vagy az alvégen?
- A felvégen.
Néz, néz, aztán azt mondja:
- Tudd meg, hogy hasonlítasz apádra.
A beszámoló többi részletére várnunk kellett, ugyanis a tekintélyében megtépázott parancsnok kizavarta az egységet a gyakorlótérre. Egyedül maradtam a kaszárnyában, huszonöt vegyi fertőtlenítő gépkocsi menetlevelét kellett megírnom. Még bele sem kezdtem, amikor a kaputól felhívtak. Az örök zsugori Danit keresték.
A kapus fülkéjében pirospozsgás asszonyka várt, kezében egy óriási kosárral. Fogalmunk sem volt róla, hogy Dani nős. Egy óra múlva indul vissza a vonatja, nem tudja megvárni, amíg a férje visszaérkezik a terepgyakorlatról. Rövid töprengés után gondjaimra bízta a csomagot. - Liba van benne - mondta. Átvettem, és ünnepélyesen biztosítottam a hiánytalan továbbításról. Az étkezdében csak a flúgos kantinos tartózkodott. Az emberem volt, amióta egy fájdalomcsillapítóval kisegítettem. Megkértem, hogy tegye be a pakkot a raktárba, és rajtam kívül másnak oda ne adja.
Vacsora előtt vázoltam Mircsának és Francinak a helyzetet. Aznap babfőzeléket kaptunk. Normális esetben ez luxusnak számított, de most étvágytalanságra hivatkozva felajánlottam a köznek a részemet. Jóformán be sem fejeztem a mondatot, Dani már kanalazta is az ételem. Franci kérés nélkül Dani elé tolta a tányérját. Mircsa egész testében rázkódott a röhögéstől. Dani két kanálcsapás közben lehülyézte, majd nekilátott az ő porciójának is.
Megvártuk, amíg Dani végez mind a négy fejadaggal. Felálltam, és hoztam a csomagját, benne a világ legkívánatosabb libájával.
Rávetettük magunkat a sültre, és darabokra téptük. Francinak csak a szemüvege látszott ki a libacomb mögül.
- Rendes gyerek vagy te, Dani! - mondta teli szájjal Mircsa. - Ne szerénykedj, legalább egy szárnyat kóstolj meg!
Az Årets Kock – az Év Szakácsa - néven ismert kulináris vetélkedőt 1983 óta rendezik meg Svédországban. Idén a színtér a stockholmi Waterfront szálloda konferenciaterme volt. A tavaly ősszel tartott selejtezőkre 150 svéd szakács jelentkezett pályamunkával. A hatos döntőbe csak férfiak kerültek, közülük öten stockholmi étterem szakácsai voltak.
A hat versenyző egymást 15 perces intervallumban követve fogott neki az ötórás próbának.
A vetélkedő két részből állt. Az első részben egészben sütött kacsából kellett à la carte étterem szintjén álló, modern és elegáns fogást komponálni.
A második fogás kötelező nyersanyaga skrei, ami norvégül ivarérett tőkehalat jelent, Szent Jakab kagyló, és a rendező szerepét vállaló svéd tejipari vállalat kedvéért, legalább két tejtermék volt.
A versenyfogások színét, illatát, ízét, fűszerezését, állagát valamint az esztétikai megjelenésből kialakuló összbenyomást elbíráló ”kacsa-zsűri” díszvendége a dél-afrikai Margot Janse, aki a Közel-kelet és Afrika legjobb éttermének tartott La Quartier Francais éttermet vezeti.
A ”hal-zsűriben” a kaliforniai David Kinch, a két Michelin-csillagos, Manresa étterem tulajdonosa mellett Carl Philip herceg is helyett kapott.
A versenyfogásokat a zsűri „szeme láttára” tálalták.
A prezentálásban nem volt kivetnivaló.
Volt olyan, aki hamar jóllakott...
és olyan is, akinek nem ízlett.
A győztes Filip Fastén tálalás közben
A végére még a fotósok is elfáradtak
Ember, ki itt belépsz...
akváriumok, terráriumok és válogatott ócskaságok világába csöppensz.
A halakat nem eszik meg csak ijesztgetik.
Sumac-kal megszórt çorba lahmacunnal (a csorba leves, a sumac citromsó szerűség, a lahmacun lepény)
Domateshi kebap
Kiremitte tavuk shish
Balról jobbra:burmail kadayif, fistik dolama és havuç dilimi
Távozás előtt itt gyűjtesz erőt.
A sózott marhahús konzervet a kedvenc élelmiszerboltom polcán fedeztem fel. Corned beef volt ráírva. A corned nem kukoricázásra, hanem a sószemcsékre utal, amivel a darált és préselt marhahúst az elkészítés során kezelik. Na meg nátriumnitrittel, máskülönben honnan lenne az a szép, rózsaszín színe. Állaga a pástétoméhoz hasonlít. Utoljára egyenesen a dobozból ettem. Ma is emlékszem, ahogy az ujjaimról szopogatom, a zamatos, enyhén sós levét, és megesküszöm arra, hogy ennél jobb étel nincs a földön…
A néphadsereg vendége voltam. Kiesett egy félév az életemből. Mircsa, Franzi és Dani osztozott a sorsomban. Mérnökök, tanárok, származásuk miatt a rendszer megbízhatatlan elemei, akiket jóval az egyetem elvégzése után, tíz évvel fiatalabb sorkatonák közé hívtak be. Franzi volt közülünk a legidősebb, Dani a legkövérebb. Mircsa jólelkű oltyán fiú volt, nevetése a felhergelt vadkan horkanásához hasonlított.
A tél enyhe volt, inkább az éhségtől reszkettünk az esőtől ólomnehéz télikabátban. Pléhtányérból ettünk, hús nem szerepelt az étlapon, mert az altisztek kilopták. Reggel hideg káposztalevest kaptunk, délben langyos, kaviccsal dúsított bablevest, amihez száraz fekete (de tényleg fekete) kenyeret majszoltunk. Ha a vacsorára kapott makaróni után maradt lé színtelen volt, akkor túrós, ha meg rózsaszín, akkor húsos volt. Vegetáriánusok voltunk, és nagyon éhesek.
Az otthonról kapott csomagok fölött közösen ültünk lakomát. Ezek a kivételes alkalmak ahelyett, hogy csillapították volna, fokozták az étvágyunkat. Dani a százkilós óriás, kiporszívózta a csomagjainkat. Magának való ember volt, csak az étkezésnél csatlakozott hozzánk. Csomagot nem kapott, bevallása szerint nem volt hülye három embert etetni.
Egy este a szemerkélő esőben a kaszárnya fala mellett álldogáltunk, és számoltuk a katonaságból hátralevő heteket, napokat és órákat. Franzi éppen indult lefeküdni, amikor fényszórók világították meg a falat, és egy teherautó kanyarodott a tiszti étkezde elé. Immel-ámmal tisztelegtünk. A sofőrülésről kiszálló őrmester felismerte bennünk a kiaknázható lehetőséget, és rövid parancsba foglalta aljas szándékát. A rakodás fontossága mellett arra is kitért, hogy a katona tolvaj népség, ragadós a keze, de őt nem lehet átverni. Mindez ismételten megerősített minket abban a meggyőződésünkben, hogy rossz helyre kerültünk.
Franzi felmászott a teherautóra, onnan adogatta a ládákat, melyekben húsz-húsz marhahúskonzerv csücsült. A létező legjobb minőségű húskonzerv! Lelki szemeink előtt pikánsan fűszerezett, ízletes húsdarabok úszkáltak a kocsonyásodásnak indult lében.
Felkaptunk Mircsával egy-egy ládát, és bevittük az étkezdébe. Emberünk kihozott egy széket az ajtó elé, és a villanykörte sápadt fényében ellenőrizte a ládák tartalmát.
Mircsát nem hagyta nyugodni a hús közelsége, annak a gondolata, hogy köztünk és a finom falatok között csupán egy vékony fémréteg van. A rakodás felénél tarthattunk, amikor szólt az őrmesternek, hogy halaszthatatlan dolga támadt. Ezzel el is tűnt a sötétben. Cipelhettem egyedül a ládákat.
Mircsa egy vizelésnyi idő múlva megjelent, a rakterület szélére készített ládából kivett egy konzervet, és a télikabátja zsebébe dugta. A másik zsebéből elővett egy üres konzervdobozt, a fedelét visszanyomta, és fenékkel felfelé a hiányzó konzerv helyére rakta. Csodálattal kevert ámulattal néztem Mircsára, aki a fejével a sarok felé intett. Nem volt időm habozásra, felkaptam a ládát. Az őrmester végigfuttatta a szemét a katonás rendben sorakozó konzerveken. A következő turnusban én mentem könnyíteni magamon. Az épület mögött volt egy kis beugró, oda dobták a konyhai hulladékot. A szemétdomb valóságos konzervtemető volt! Két üres dobozt a zsebeimbe gyömöszöltem. Rövid időn belül Franzinak is mehetnéke támadt.
Végeztünk a rakodással. Az őrmester bezárta az étkezdét, beült a sofőrülésre, és a fejünk fölött elfricskázta a csikket. Kedvesen mosolyogtunk, és ha Mircsa nem fogja le a kezem, akkor integettem volna.
Felejthetetlen lakomát tartottunk a vegyi elhárítás bemutató termében. A polcon porosodó védőöltözet csizmájából előkerült konyakosüveg körbejárt, és Dani megható beszédet mondott a három névtelen katona hősi cselekedetének a tiszteletére.
- Nem gondoltam azt, hogy valaha ételt fogok lopni – szólalt meg Franzi.
- Ők az időnket lopják - mondta két böfögés között Mircsa. - Kvittek vagyunk.
A Kóstold meg Stockholmot szabadtéri ételfesztivál fő attrakciója a Séfek titkai nevet viselő szabadtéri főzőiskola volt. A negyvenfős csoportok résztvevőit sztárszakácsok vezették be a konyha titkaiba.
A kezdeti tanácstalanság után a tanoncok úgy belejöttek a sütésbe-főzésbe, hogy alig lehetett kihessegetni őket a konyhából. Szorgos kezek eltűntették a maradékot, eltakarították a kifröccsent szószt, kicserélték a hozzávalókat, és jöhetett a következő csoport.
Középkorú, izgalmát rosszul leplező hölggyel párosítottak össze. Bemutatkoztunk, Karinnak hívták. A séf bevezetője alatt hol ide, hol oda kapott a csészékben felsorakoztatott hozzávalók után.
A salátalevél keverékhez szójás salátaöntetet és wasabis-garis hideg mártást kevertünk.
Ezután került sor a lazac „kormozására”. A nagyon forró serpenyőbe borsot és sót szórtunk, és lazacfilét négybe vágtuk, és mindkét oldalát 2 percig sütöttük. Ügyelni kellett, nehogy az kormozottból odaégett legyen.
A jéghideg vízben előáztatott, roppanós salátaleveleket megöntöztük a szójás öntettel, megszórtuk pirított szezámmaggal, és ráraktuk a lazacot. Az étvágygerjesztő kompozíciót evőkanálnyi wasabis-garis mártással tetéztük.
Karin helyben bekapta a művét. Ellenálltam a kísértésnek, becsomagoltattam, és hazavittem a Zasszonynak.
Hozzávalók:
Két adaghoz 10 deka, 2-3 cm vastag lazacfilét, két marék salátalevelet és egy csészényi pirított szezámmagot használtunk fel.
A szójás öntet hozzávalói:
1 dl szójaszósz
2 evőkanál (ek) rizsecet
1 ek méz
2 ek Dijon mustár
6 ek olívaolaj
2 ek szezámolaj
2 ek apróra vágott salotthagyma
A hidegmártás összetétele:
2 dl crème fraiche
2 ek sushigyömbér gari
2 ek wasabi krém
2 ek apróra vágott snidling (metélőhagyma)
Az év első napján szüretelt rókagomba megoldotta az ebédrevaló kérdését.
Stockholmban ha ritkán is, de előfordul az, hogy január közepéig nem hull le az első hó. Az enyhe tél lehetőséget nyújt az erdőlakók túlélésére.
A pritamin paprika magját február végén vetettem. Április végéig az ablakpárkányon cseperedett, májustól szeptemberig a teraszon szívta magába a napfényt. Az első fagyos éjszaka után behoztam, azóta a konyhaablakból tekint a kinti világra. Levele alig maradt, de életkedve töretlen. Nem bántom. kíváncsi vagyok, megéri az egyéves születésnapját.
A békacomb a gasztronómiai különcség jelképe. Talán a mese a hibás, az tehette az undorító külsejű békát az iszonyat jelképévé. Puszta említésétől szemöldöktornába kezdünk, a látványától camembert-fehér arcot öltünk. Úgy vagyunk vele, mint a vadonatúj biliben felszolgált pörkölttel, nincs gusztusunk hozzá. Az, hogy tulajdonosa valamikor daliás, igéző tekintetű királyfi volt, akinek az illatos pácban érlelődött, bő olajban kisütött, zaftos combja a csirkénél finomabb textúrájú, arra nem gondolunk.
Előítéleteink foglya vagyunk. Mert mit tudunk a békáról? Se nem szárnyas se nem hal. Valami a kettő között. Gólyaétek. Akkor egye meg a gólya! Bezzeg, ha viccből bécsi szeletnek kisütött panírozott mosogatórongyot szolgálnak fel, abba jó étvággyal beleharapunk. Addig rágjuk, amíg rá nem jövünk, hogy rajtunk röhög a társaság.
A fagyasztott vietnami békacombot Stockholm belvárosában, egy ázsiai „szem-szájnak ingere” élelmiszerboltban vásároltam.
Több mint egy tucat békacomb és ugyanannyi recept birtokában a prézliben való kisütést találtam a legvonzóbbnak. A javasolt pácokból egy borssal és kakukkfűvel fűszerezett, olívaolajos-citromleves pácot kombináltam, és néhány órára beleraktam a kifagyasztott combokat.
A pácból kimentett combokat lisztben, tojásban és prézliben megforgattam, és bő olajban kisütöttem.
A békacomb élvezetét a hozzávalók emelik mennyei szintre. A „receptirodalom” szerint a nélkülözhetetlen hozzávalók a változatos formájú sült krumplin - ami jelen esetben burgonya krokett - kívül a citromszelet, a paradicsom és a petrezselyemzöld. Az ajánlott mártások, az ikra-, a Texas-, a tartár-, a paradicsom-mártás és az ajoli közül az ikraszószra esett a választásom.
A franciák nemzeti ételének tartott békacombnak csupán Franciaország északi részében van keletje. De ott nagy. Április utolsó vasárnapján Vittelben fesztivált rendeznek a Vogézek pocsolyáiban élő kecskebékák rovására.
Szénégetők, favágók, vasútépítők, azaz primitív körülmények között élő és nehéz fizikai munkát végző skandinávok étele volt. Manapság „nosztalgia étel”, karácsonyi vásárokon, szabadtéri események alkalmával sütik.
Hozzávalók és elkészítés
Füstölt vagy pácolt oldalas, jobb esetben bacon, liszt, víz, sertészsír és kevés só. A lisztet a vízzel a palacsinta keveréknél valamennyivel kevésbé folyós péppé kevered, sózod, majd legalább egy órát pihenteted.
Apróra vágott bacont serpenyőben megpirítsz, és annyi zsírt adsz hozzá, hogy a lepény ússzon majd benne.
Ráöntesz a lisztes pépből annyit, hogy a palacsintánál kétszer-háromszor vastagabb lepényt kapj.
Amikor aranybarna színe, akkor megfordítod.
Vörösáfonya (IKEA) ízzel megeszed.
Utolsó kommentek