A „Főzzünk meztelenül!” című szakácskönyv-sorozatot Debbie Cornwell és Stephen Cornwell újdonsült házasoknak írta. Murgatroyd Ebenezer és Herb Roth humoros de „mérges” szakácskönyve, a „Főzz, hogy ölj!” gyilkos hajlamú háziasszonyoknak, boszorkányoknak, kísérteteknek és kannibáloknak szól.
A széndioxid-kibocsátást jelentősen csökkentő, fosszilmentes, ”zöld" acélt propagáló, minden szempontból politikailag korrekt reklámot a legnagyobb svéd energiaszolgáltató, a Vattenfall szereltette fel Stockholm falaira.
Ha a fizetés pillanata előtt elsütünk egy ártatlan viccet, akkor nagyobb borravalót kapunk. Ugyanazt érjük el, ha a fizetési szándék előtt másfél másodperccel a vendéghez érünk.
Evés közben valóságos zenebonát keltünk a szánkban, melynek erőssége és frekvenciája (hangmagassága) a termék ropogósságával függ össze. Ismerős hangok, fel vagyunk készülve rájuk, ezért nem ugrunk fel rémülten, amikor kemény kekszbe, nápolyiba harapunk.
Stockholmban Swedish Grace – Art and Design in 1920s Sweden néven kiállítás nyílt az 1920-as évekről.
Az isteni Garbo (Ruth Harriet Louise, 1927)
Évekkel ezelőtt az egyik pesti étteremben ebédeltem. A cseréptálban felszolgált rakott krumpli élvezetében váratlan incidens zavart meg.
-Where is the breast? (Hol a mell?) - bődült el a mellettem levő asztalnál ülő hórihorgas férfi.
A konyhaajtó félfáját támasztó pincér felriadt, és a méltatlankodó vendég asztalához vonszolta magát.
- Na, mi a baj? - kérdezte felvont szemöldökkel.
Az étteremkritikus inkognitóban étkezik, kritikájával a mennyekbe emeli az éttermet, avagy kéjgyilkos pennával lehel halotti csókot a homlokzatára. Aki étteremkritikusságra adja a fejét, annak rendkívül jó étvággyal és vastag pénztárcával kell rendelkeznie. A széles látókörhöz szükséges tudást, tapasztalatot nem adják ingyen.
A stockholmi Városházát 500 égő fáklya világította meg, a tóparton óriási mécses fénye játszott a didergő szobrokon. A frakkomat igazgatva haladtam az 1270 vendégből gyúrt tömeggel. A Kék terembe szigorú ellenőrzés után jutottunk be. Az ültetés rendjét a ruhatárnál osztott programfüzetből tudtuk meg. A focipálya nagyságú díszteremben folyt az izgatott keresgélés a vörös minden árnyalatában tündöklő 4 000 szál San Remó-i szegfűvel díszített asztalok között. A sajtónak a Svéd Akadémia asztala mellett, az árkádok alatt terítettek.
Pontban este hétkor megszólaltak a harsonák, és a lépcsők tetején megjelentek a díszvendégek. Elöl a király jött, aki a hagyomány szerint a fizikai Nobel-díjas feleségét vezette a karján. Mögötte az est vendéglátója, Bengt Samuelsson, a Nobel-alapítvány elnöke és Szilvia királyné lépkedett. Kertész Imre Benedikte dán hercegnőt, Medgyessy Péter pedig az azóta merénylet áldozatává lett Anna Lindh külügyminiszter-asszonyt vezette a karján.
„Kóstold meg Stockholmot!” névvel négynapos maratoni ételkiállítást rendeztek a város központi terén. Rengetegen jöttek el kipróbálni a neves éttermek szakácsainak főztjét. A színpadon szakácsviadalok folytak, és helyi celebek szórakoztatták a zabálókat. Végig ragyogó idő volt, a hatalmas sátrak ezúttal nem az eső ellen, hanem a hétágra sütő naptól védték azt, aki befért alájuk.
Az egyik félreeső sátor a „Sötét lebuj” nevet viselte. Közelebbi megtekintésre kiderült, hogy Svédország egyedüli olyan éttermét képviselik, ahol koromsötétben eszik a vendég. A pincérek sötétben jól tájékozódó látáskárosultak, akik felszolgálás közben anekdotákat mesélnek, sőt olykor dalra is fakadnak.
Nyugdíjas kinézetű bácsika kalauzolt a stockholmi Búvármúzeumban. Neki is az alábbi kérdéseket tettem fel:
A mikrohullámú sütő legalább olyan fontos munkaeszköz, mint a sütő, a gáztűzhely vagy a grill. A Michelin-csillagos konyhában is megvan a helye. Eric Chavot (The Capital, London, két Michelin csillag) büszkén használja a hagyományhoz ragaszkodó tradicionalisták által megvetett „pling-pling-masinát”. Tőle kaptam az ihletet egy könnyen elkészíthető, ízletes vacsorához.
- Tegnap meghitt hangulatú vacsorára voltam hivatalos. A hölgy - te nem ismered - egykori osztálytársam, akivel az érettségi találkozón futottam össze. Kedvenc fogásomat készítette el: zsenge borjúbélszínt gombás-tejszínes mártással. Az este csodálatosnak ígérkezett. A gyertyafény imbolygó árnyékokat vetett a selyemtapétára, a rejtett hangszórókból halk zene szólt. A hús omlós volt, a selymes mártás elbűvölte az ínyemet, íze kellemes emlékeket ébresztett. Nem emlékszem, mikor éreztem magam ennyire jól. Az étkezés felénél tartottunk, éppen koccintásra emeltem a tízéves vörösborral telt poharam, amikor a vendéglátóm, arcán sejtelmes mosollyal felállt, komótos mozdulattal kioldotta az övét, kibújt a ruhájából, és… ott állt előttem anyaszült meztelenül.
Az időpont: 2009 június.
Nem róluk van szó, ők csak arra korcsolyáztak.
Olasz gesztenye egyenesen a sütőből
A stockholmi Piócapatakon átvezető Mór hídon két afrikai halász tartja kifeszítve a hálóját.
A kesztyűs változat
Utolsó kommentek