
Kapcsolatom a mézes krémessel még gyermekkoromban, fatornyos kis falunkban kezdődött. Lehettem vagy 4 éves… Anyukám akkor készítette először. Aztán minden évben, többször is, ahogy emlegette, ez „hálás darab”! Karácsonykor a zserbó mellé is ideális volt. Egyrészt igazi karácsonyízű, másrészt előre el lehetett készíteni, hiszen kell neki legalább egy éjszaka, hogy a krém megpuhítsa a lapokat, és mint egy masnira kötött szalag, kibomoljanak az ízek. Szerettem. Már a mézest. Aztán az anyukám középső nővére elkérte a receptet. És elkészítette. Ugyanaz a recept, ugyanazok a hozzáválók. Mégis az övé jobb lett. Nem kicsit jobb! Sokkal, de sokkal jobb! Vékony lapok, sok-sok krém, pont ahogy imádom! És az a mennyei méz zamat!!! Emlékszem, az első manóm születése után, ezt hozta be a kórházba. Faltam.:-)
Utolsó kommentek